Amikor a szív kész, de a test még vár - interjú Dr. Vörös Anna, szülész-nőgyógyász szakorvos, termékenységi specialistával 1. rész

2025.06.23.

Napjainkban sajnos egyre több pár szembesül a meddőség problémájával. Statisztikák szerint Magyarországon minden ötödik pár küzd valamilyen termékenységi nehézséggel. Fontos kiemelni, hogy az esetek nagyjából felében a meddőség hátterében férfioldali ok áll – mégis sokszor kizárólag a nőket éri a “felelősség”. Dr. Vörös Anna, szülész-nőgyógyász, meddőségi specialistával beszélgettünk a lehetséges kezelésekről.

Kezdjük az elején: mit nevezünk pontosan meddőségnek, mikor érdemes szakemberhez fordulni, és hogyan épül fel a meddőségi diagnosztika egy olyan pár esetében, akik régóta hiába próbálkoznak?

Dr. Vörös Anna: Valóban nagyon sok párt érint a meddőség – fontos is, hogy beszéljünk róla, mert így kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, nincs miért szégyenkezni. Meddőségről általában akkor beszélünk, ha egy évnyi rendszeres, védekezés nélküli házasélet mellett sem jön létre terhesség. Ez a klasszikus definíció. Ugyanakkor 35 év feletti nőknél már fél év sikertelen próbálkozás után érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a termékenység az életkorral csökken. A lényeg tehát, hogy ha egy fiatalabb párnál egy évig nem sikerül teherbe esni (vagy idősebb anyai életkor esetén fél évig), akkor javasolt felkeresni egy meddőségi szakrendelést.

A meddőségi kivizsgálást mindig mindkét félnél párhuzamosan kezdjük, hiszen, ahogy említette, a probléma eredete lehet női és férfi oldalon is. Az első lépés egy alapos beszélgetés – átbeszéljük a kórelőzményeket, életmódbeli tényezőket és hogy eddig milyen vizsgálatok vagy próbálkozások történtek. Ezután következnek a célzott vizsgálatok: a nőknél általában egy nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahanggal indulunk, megnézzük a petefészkek működését, a méh állapotát. Vérvizsgálattal hormonszinteket ellenőrzünk – például a pajzsmirigy, prolaktin, AMH szintet, mert a hormonális egyensúly nagyon fontos a termékenység szempontjából. Szintén ellenőrizzük, van-e peteérés: ezt ultrahanggal követhetjük a ciklus során, illetve bizonyos hormonok szintjéből is látjuk. Emellett fontos a petevezetők átjárhatóságának vizsgálata, hiszen, ha a petevezetők el vannak záródva (például korábbi gyulladás vagy endometriózis miatt), a petesejt és a spermium nem tud találkozni. Erre van speciális röntgenes kontrasztanyagos vizsgálat (HSG) vagy ultrahangos változata. A férfiaknál pedig első körben egy spermaanalízist végzünk, ahol megnézik a spermiumok számát, mozgékonyságát, alakját. Gyakran már ez a vizsgálat rögtön választ ad – hiszen meglepően gyakori, hogy csökkent a spermiumok száma vagy gyengébb a minőségük. Ha itt eltérés van, az andrológus kollégákkal együttműködve folytatjuk a kivizsgálást és kezelést a férfi partnernél is.

Természetesen a kivizsgálás része a fertőzések szűrése mindkét félnél (nemi úton terjedő fertőzések, gyulladások), mert ezek is okozhatnak meddőséget. Továbbá speciális esetekben további tesztek is szóba jöhetnek – például immunológiai vizsgálatok vagy genetikai tesztek –, de nem ez az első lépés, ezeket csak akkor javasoljuk, ha a szokványos vizsgálatok nem hoztak eredményt, vagy a kórelőzmény indokolja. Összességében tehát a meddőségi kivizsgálás egy lépésről lépésre felépített folyamat, amelynek során próbáljuk megtalálni az okokat, hogy aztán célzottan segíthessünk. Gyakori női ok például a hormonális vagy ovulációs zavar – mondjuk PCOS, vagy endometriózis, petevezeték-elzáródás, méhüregi eltérések –, a férfiaknál pedig legtöbbször a nem megfelelő spermakép (kevés, lassú vagy rendellenes alakú spermiumok) áll a háttérben. Előfordul az is, hogy egyáltalán nem találunk konkrét magyarázatot (ezt hívjuk megmagyarázhatatlan vagy ismeretlen eredetű meddőségnek), de szerencsére ilyen esetben is vannak lehetőségeink a pár segítésére. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a meddőség sosem “a nő hibája” – mindig közös ügyről van szó. Éppen ezért igyekszem a konzultációkra mindkét felet bevonni, együtt átbeszélni velük a helyzetet, mert a legjobb eredményt így tudjuk elérni, közös erővel és megértéssel.

Ha a kivizsgálás feltár valamilyen problémát – vagy akár akkor is, ha nem találnak konkrét okot – milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre a meddőség kezelésére? Miként döntik el, hogy egy adott páciensnél melyik utat érdemes megpróbálni?

Dr. Vörös Anna: A kezelés mindig személyre szabott, és nagyban függ attól, mi okozza a meddőséget, illetve attól is, hogy mióta próbálkozik a pár, hány évesek stb. Általános elv, hogy a legkevésbé megterhelő megoldásokkal kezdünk, és lépésről lépésre haladunk az invazívabb technikák felé. Ha sikerül találni egy konkrét okot, akkor először azt igyekszünk orvosolni. Például, ha hormonális probléma van (mondjuk nincs peteérés), akkor gyógyszeres hormonkezeléssel helyreállítjuk a ciklust vagy ovuláció-indukciót végzünk, hogy legyen tüszőérés és legyen esély a természetes fogantatásra. Ha mondjuk méhsövény vagy nagyobb mióma, polip van, ami akadályozhatja a terhességet, akkor egy műtéttel (jellemzően egy kíméletes endoszkópos, pl. hiszteroszkópos műtéttel) eltávolítjuk azt. Endometriózis esetén szintén szóba jöhet gyógyszeres kezelés vagy műtét a gócok eltávolítására. Pajzsmirigy-alulműködésnél hormonpótlást alkalmazunk, inzulinrezisztenciánál diétát és gyógyszert, és így tovább – tehát minden esetben igyekszünk az alapbetegséget kezelni, és sokszor már ez önmagában megoldja a “meddőséget”.

Ha viszont nincs egyértelmű kezelhető ok, vagy már ezekkel a módszerekkel sem járunk sikerrel, akkor asszisztált reprodukciós eljárásokat alkalmazunk. Enyhébb esetekben vagy a kezdeti lépésként szóba jön a méhen belüli megtermékenyítés, inszemináció. Ilyenkor gyógyszeresen serkentjük a petefészkeket, időzítjük a tüszőrepedést, és amikor optimális, akkor egy katéter segítségével a laborban előkészített spermiumokat közvetlenül a méhbe juttatjuk. Ezzel “lerövidítjük az utat”, tehát segítjük, hogy minél több jó minőségű spermium jusson el a petesejthez. Ez egy viszonylag egyszerű beavatkozás, nem túl megterhelő, de persze megfelelő feltételek kellenek hozzá – például a petevezetőknek átjárhatónak kell lenniük, és a spermavizsgálatnak is egy bizonyos szint felettinek kell lennie, hogy legyen értelme.

Mi jelenthet megoldást, ha az inszemináció valamilyen oknál fogva nem hoz eredményt?

Amikor az inszemináció nem jön szóba vagy többszöri inszemináció után sincs siker, illetve súlyosabb esetekben (például jelentősen rossz spermaeredmény, kétoldali petevezeték-elzáródás, előrehaladottabb anyai életkor stb.), akkor a lombikprogramhoz (IVF) folyamodunk. A lombikbébi kezelés során a nő petefészkét erőteljesebben stimuláljuk hormoninjekciókkal, hogy több petesejt érjen meg egy ciklusban. Ezeket egy rövid altatásban, ultrahang vezérelte punkcióval leszívjuk a petefészkekből, és laboratóriumi körülmények között egyesítjük a petesejteket és a spermiumokat, azaz “kívül” történik a megtermékenyítés. Az így létrejött embrió(ka)t néhány napos tenyésztés után visszaültetjük a méhbe, és onnantól reméljük, hogy szépen beágyazódnak és fejlődésnek indulnak. Az IVF-et gyakran egyéb technikákkal is ki tudjuk egészíteni: például, ha a hímivarsejtek mozgása vagy alakja nagyon nem megfelelő, akkor alkalmazhatunk ICSI-t, azaz egyes spermiumokat közvetlenül beinjektálunk a petesejtbe (ez is a lombik eljárás része, tulajdonképpen egy mikroszkópos megtermékenyítési módszer). Ha a spermában egyáltalán nincsenek hímivarsejtek, de a herék termelnek, akkor műtéti úton lehet spermiumot kinyerni. Nagyon sokféle speciális helyzet adódhat, de a jó hír az, hogy ma már a technológia és a tudomány eszköztárával rengeteg akadály áthidalható. Természetesen vannak esetek, amikor a saját ivarsejttel sem sikerül eredményt elérni – ilyenkor szóba jöhet donor ivarsejt (például donorspermium) vagy akár embrióadományozás, illetve örökbefogadás is, mint megoldás. Ezek nagyon érzékeny, nehéz döntések, minden párnak más az útja idáig. Számunkra az a legnehezebb orvosként, amikor azt kell mondanunk a páciensnek, hogy biológiai úton, saját sejttel itt és most nincs esély (legalábbis minimális), és más utat kell találni a családalapításhoz. Szerencsére ez a ritkább; a legtöbb párnak tudunk valamilyen formában segíteni abban, hogy gyermekük születhessen. Hozzátenném azt is, hogy a kezelési terv mindig közös megbeszélés eredménye: a páciensekkel együtt döntjük el, hogy ők meddig szeretnének elmenni, milyen beavatkozás fér bele, mit próbáljunk meg. Van, aki ragaszkodik ahhoz, hogy csak bizonyos pontig menjen el, más mindent szeretne igénybe venni – ezeket empatikusan meg kell beszélni, tiszteletben tartva a pár érzéseit és vágyait. Az orvosi javaslat megvan, de ők élik át a folyamatot, ezért fontos a bizalom és az egyetértés a kezelési tervben.

Az évek során nagyon sok párral került már kapcsolatba. Hogyan látja, egy ilyen helyzet mennyire változtathatja meg a párkapcsolatokat? Ön, mint a kezelőorvosuk, mivel tud a legjobban segíteni?

A párkapcsolatra gyakorolt hatás is jelentős: a sok kudarc, a hormonkezelések miatti hangulatingadozás, a szex “előírt program” jellege – ezek mind próbára teszik a kapcsolatot. Szoktam javasolni, hogy ha érzik, hogy romlik a kommunikáció köztük vagy eltávolodnak, akkor akár párterápiás beszélgetés is jó ötlet lehet. Illetve próbáljanak olyan programokat beiktatni, ami kicsit kikapcsolja őket a “projektből” – menjenek el kettesben pihenni, randizni, sportolni, bármi, ami örömet ad. Könnyű ezt mondani, tudom, de tényleg láttam már, hogy néha egy kis mentális szünet csodákat tud tenni. Volt olyan páciensünk, aki mondta, hogy most fél évig nem jön hozzánk, mert elegük van, szeretnének kicsit fellélegezni – és képzelje, az alatt az idő alatt spontán teherbe esett. Persze ez nem mindig van így, de jelzi, hogy a lélek és a test össze van kötve. Néha, ha leveszik magukról a teljesítménykényszert, megtörténhet a csoda. De ha nem is történik meg magától, legalább új erővel tudnak belevágni a következő kezelésbe.

A legtöbb, amit orvosként tehetek, hogy empatikus vagyok. Meghallgatom őket, időt szánok rájuk – én például szeretek hosszabb konzultációkat tartani, hogy tényleg minden kérdésükre válaszolhassak. Szerintem már ez is sokat segít a lelki teher viselésében: ha érzik, hogy nincsnek egyedül, hogy együtt küzdünk velük a célért, és bármikor fordulhatnak hozzánk. És persze, ha jön a siker, az leírhatatlan öröm mindannyiunknak – sokszor együtt sírunk örömünkben, amikor végre pozitív a teszt vagy megszületik a baba. Minden kudarc nehéz, de mindig van remény, és ezt igyekszem átadni a pácienseimnek is.

Nagyon köszönöm, hogy mindezt megosztotta – látszik, mennyire szívügye önnek is a páciensek lelki támogatása. Most egy praktikusabb kérdés: mire számítson egy pár, mennyi időt vesz igénybe egy meddőségi kezelés, illetve hány próbálkozás szükséges általában? Sokaktól hallani, hogy évek telnek el a “babaprojekttel”. Illetve nem szabad megfeledkeznünk az anyagi vonzatokról sem: ezek a kezelések bizony drágák tudnak lenni. Milyen költségekre számíthatnak a párok, és van-e állami támogatás Magyarországon?

Dr. Vörös Anna: Teljesen érthető, hogy a párok időben és anyagilag is szeretnék látni, mivel jár ez az egész. Kezdjük az időtávval: nagyon változó. Van, akinek “egyszerűbb” a története – mondjuk kiderül, hogy egy pajzsmirigy-probléma volt az ok, kap gyógyszert, és pár hónap múlva babát várnak. De általánosságban elmondható, hogy a meddőségi kezelések türelmet igényelnek. Maga egy lombik-kezelés például úgy néz ki, hogy a ciklus elejétől kezdjük a hormonkezelést, ami kb. két hét, aztán petesejtleszívás, pár nap múlva embriótranszfer, és utána kb. két héttel van eredmény, hogy sikerült-e – tehát egy ciklus nagyjából 4-6 hét alatt “fut le”, mire kiderül, lett-e terhesség. Ha nem sikerült, általában egy ciklus kihagyás után lehet újra próbálni (a szervezet regenerációja miatt), tehát mondjuk 2 havonta lehet egy újabb lombik-körbe vágni. Az inszeminációnál gyorsabb a folyamat, ott a hormonális előkészítés rövidebb, de ott is pár hetes ciklusokról beszélünk. Összességében azt szoktam mondani, hogy készüljön fel a pár akár 1-2 évre is, mire meglehet az áhított baba. Természetesen lehet, hogy hamarabb sikerül, de lelkileg jobb, ha nem várnak azonnal csodát, mert minden sikertelen próbálkozás hatalmas csalódás. Inkább számoljunk azzal, hogy kellhet több próbálkozás. Statisztikák szerint például a lombikbébi kezelés első ciklusra kb. 30-40% eséllyel vezet terhességhez – ez függ az életkortól, a problémától –, de több ciklus után az összesített esély növekszik. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy 3 lombik-kezelésből kb. 70-80% eséllyel lesz baba, de persze ez nagyon egyéni. Van, akinek elsőre sikerül, van, akinek ötödikre sem. Ezt őszintén meg kell beszélnünk az elején, hogy ne ringassuk illúziókba a pácienst, de reményt is adjunk.

Ami az anyagikat illeti: igen, sajnos ezek a kezelések drágák, de Magyarországon szerencsére elég komoly állami támogatás van. Jelenleg – pár éve vezették be – az állam finanszírozza a meddőségi kezeléseket bizonyos keretek között: öt teljes lombikkezelést támogat a társadalombiztosítás, beleértve a gyógyszereket is, amennyiben a páciens megfelel a feltételeknek. A legfőbb kritérium, hogy az államilag támogatott kezelést a nő 45 éves koráig lehet igénybe venni. Tehát ha valaki 43-44 évesen vág bele, még jogosult lehet, de 45 felett sajnos már nincs TB-támogatás. Öt próbálkozásig (vagy ha előbb sikerül, akkor nyilván addig) a beavatkozás költségeit az állam állja. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az állami meddőségi központokban a lombikprogram folyamata ingyenes a páciensnek: nem kell fizetni a műtétekért, laborért, beültetésért.