Amikor a szív kész, de a test még vár - interjú Dr. Vörös Anna, szülész-nőgyógyász szakorvos, termékenységi specialistával 2. rész

2025.06.25.

Tegyük fel, hogy sikeres a kezelés és végre megfogan a várva várt baba. Hogyan tovább? Mi történik a sikeres teherbe esés után, miben más egy ilyen terhesség követése? Gondolok itt arra is, hogy lelkileg ilyenkor lehetnek sajátos kihívások.

Dr. Vörös Anna: Amikor végre pozitív lesz a terhességi teszt, az egy fantasztikus pillanat, de sokszor a pácienseink ilyenkor még nem mernek teljesen felhőtlenül örülni. Nagyon jellemző, hogy a korábbi kudarcok után ott bujkál a félelem, hogy “ugye most minden rendben lesz?” Ezért mi a terhesség legkorábbi szakaszában is fogjuk a kezüket. Általában a pozitív teszt után kb. két héttel behívjuk őket egy ultrahangra, ilyenkor olyan 6-7 hetes terhesek. Ezen az ultrahangon ellenőrizzük, hogy a terhesség jó helyen van-e (méhen belüli), és hogy van-e szívműködés. Ez egy nagyon izgalmas és szorongással teli vizsgálat: addig nem nyugszunk meg, amíg nem látják a kis “szívdobbanást” a monitoron. Ha mindent rendben találunk, akkor tulajdonképpen elérkezünk oda, hogy a meddőségi kezelés célt ért, és onnantól az általános terhesgondozás keretei között folytatódik a kismama ellátása. Ilyenkor átadjuk a stafétát a területileg illetékes vagy általuk választott nőgyógyásznak. Természetesen a leleteket, dokumentációt ilyenkor összefoglalva átadjuk, hogy ő is tudja, milyen út vezetett idáig. Szükség esetén azért konzultálunk – például ikerterhességnél vagy speciális esetekben a meddőségi előzmény miatt is lehetnek apró extra teendők. De általánosságban elmondható, hogy ha létrejött egy terhesség, onnantól ugyanolyan terhesgondozás következik, mint bárki másnál, az adott kismama kockázati besorolásától függően.

Lelkileg ilyenkor azért lehetnek sajátos kihívások.

A lelki oldala valóban más. Egy lombik után a kismamák gyakran szorongóbbak, hiszen annyit küzdöttek ezért a babáért, hogy szinte nem merik elhinni, hogy most már sikerülhet. Nagyon gyakori, hogy még a 12. heti vizsgálatok után is azt kérdezik: “Doktornő, ugye most már tényleg minden rendben lesz?”. Próbálom őket megnyugtatni és bátorítani, hogy élvezzék a várandósságot, hiszen megérdemelték ezt az örömöt a sok nehézség után. Ugyanakkor teljesen megértem a félelmeiket – ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy beszéljék meg ezeket is a védőnővel, orvossal, sőt, ha kell, a pszichológus bevonása itt is segíthet. Sokszor az van a háttérben, hogy attól fél a kismama: “mi van, ha elveszítem a babát, nem bírnám ki újra” – tehát nem is feltétlen a terhességtől fél, hanem attól, hogy visszakerül abba a meddőségi státuszba. Ez teljesen érthető érzés, idővel enyhülni fog, de az első trimeszterben még erősen jelen lehet. Igyekszünk tehát fokozott figyelemmel, empátiával kísérni a kismamát ilyenkor is. Az a tapasztalat, hogy amikor már mozog a baba és napról napra érzik, hogy élet van bennük, akkor ezek a félelmek oldódnak valamelyest, és a 9 hónap végére ők is “utolérik” lelkileg a többi kismamát.

A szülés természetesen hatalmas boldogság – de sokan utána is megmaradnak a kapcsolatban velünk. Gyakran küldenek fényképet a babáról, beszámolnak, hogy vannak. Ez nekünk is nagyon jól esik, hiszen hónapokig-évekig együtt küzdöttünk, és mondhatni közös siker, amikor megszületik egy kis élet. Van, aki később második babával is visszatér hozzánk – sőt, előfordult, hogy a második már spontán fogant meg az első után, amire a legbüszkébbek vagyunk, mert azt jelzi, hogy a szervezet “helyreállt”. De ha nem, akkor is tudnak jönni hozzánk, és emelt fővel, sokkal optimistábban vágnak bele újra, hiszen tudják, hogy egyszer már sikerült. Ilyenkor persze az életkor is halad, lehet, hogy más kihívások vannak, de a második gyermek általában kevésbé stresszes projekt, mert ott van már az első, aki bearanyozza a mindennapokat, így kevesebb a szorongás.

Önök, mint termékenységi szakemberek, részt vesznek a páciensek utókövetésében, vagy innentől már a várandósgondozás veszi át a szerepet?

A sikeres terhesség után sem engedjük el azonnal a párok kezét: orvosilag eljuttatjuk őket a kritikus első ultrahangig, majd a terhesgondozás átveszi a szerepet, de szükség esetén visszajöhetnek konzultációra. Lelkileg pedig igyekszünk őket továbbra is támogatni, hogy a sok megpróbáltatás után valóban felhőtlenül meg tudják élni a gyermekvárást és a szülővé válást. Nincs is szebb pillanat, mint amikor kézbe foghatják a kisbabájukat – ilyenkor látni azt a meghatódottságot, hálaérzést a szemükben… Ezekért a pillanatokért éri meg igazán ezt a hivatást választani.

Biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatai és tanácsai rengeteg párnak adnak reményt és kapaszkodót. Köszönjük, Dr. Vörös Anna, hogy megosztotta velünk a tudását és bizalomra méltó hozzáállását.

Dr. Vörös Anna: Ha egy üzenetet hagyhatok a végére: nincsenek egyedül, és van megoldás, még ha rögös is az út. Merjenek segítséget kérni, és ne veszítsék el a reményt – mi ezért dolgozunk, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen.