Érzékeny ünnepek: Anyák és gyermekek napja

A közelmúltban több apropója is volt annak, hogy előtérbe kerüljön az anyaság és a szülői lét témaköre. Ám sokak számára a saját édesanyjuk, nagymamájuk iránt érzett hála mellett fájdalommal és érzelmi teherrel is vegyül ez az időszak. Ők azok, akik bár nagyon szeretnének édesanyákká és édesapákká válni, sajnos egyelőre sikertelenül próbálkoznak. Hogyan lehet lelkileg megbirkózni mindezzel?

A többszöri sikertelenség komoly pszichológiai hatással lehet a párokra: szorongást, depressziót válthat ki, és ez fizikai tüneteket is eredményezhet. A felek úgy érzik, hogy nem tettek meg mindent a sikerért, magukat, sőt olykor egymást hibáztatják. Feszültek és görcsösek lesznek, magukba zárkóznak, egyedül maradnak a problémáikkal, a kérdéseikkel.[1] Mindez pedig csak fokozódik, ha az anyaság, szülőség témaköre kerül napirendre. Pedig a nehézségek akár közelebb is hozhatják egymáshoz a feleket, ám ehhez arra van szükség, hogy megosszák egymással a gondolataikat, félelmeiket, tudjanak őszintén beszélni a fájdalmaikról vagy a bennük rejlő haragról. Az alábbiakban összegeztünk néhány gyakorlati tanácsot, amelyek további segítséget nyújthatnak a lelki béke megteremtésében.

Ha egymással őszinték vagyunk, a következő lépés, hogy barátainkkal és családtagjaikkal is beszéljünk a problémáinkról. Így elkerülhető a folyamatos faggatózás, abbamaradnak a célozgatások és megkapjuk tőlük a szükséges lelki támogatást.
Az igazi segítséget azonban a hasonló helyzetben lévő párok adhatják, akik maguk is átélték vagy jelenleg is megélik a meddőséggel járó nehézségeket. Külföldön már rendszeresen foglalkoznak a témával és rájöttek arra, hogy nem szabad tabuként kezelni azt. Szerencsére hazánkban is egyre többen vallanak őszintén az érzéseikről, akár ismert emberek is, akik motivációt jelenthetnek azoknak, akik épp a gyermekért folytatott harcukat vívják. Sőt, egyre több olyan csoport létezik itthon is, ahol sorstársakkal beszélgethetünk, kérdéseket tehetünk fel, vagy csak meghallgathatjuk történeteiket. Ha olyan közegre találunk, ahol nem ítélkeznek felettünk, ha nem akarják mindenáron megmondani mit érezzünk, vagy mit tegyünk, az nagy lelki terhet vesz le rólunk. A sikersztorikból reményt meríthetünk, a tapasztalatok és tanulságok pedig új utakat nyithatnak meg előttünk a meddőség kezelésében.
Azonban a legtöbbet mégis önmagunkért tehetünk. Lehetőségünk van olyan technikák elsajátítására, amelyekkel támogathatjuk testünk és lelkünk öngyógyító folyamatait, elűzhetjük a mindennapi stresszt, jobban megismerhetjük önmagunkat. Tipikusan ilyen lehet a jóga, vagy a kifejezetten a nőket érintő egészségi problémákra ható Aviva torna gyakorlatai.
Sokat segít, ha formáljuk a magunkról alkotott véleményünket is. Ne címkézzük fel magunkat negatív szavakkal, tehát ne meddőségről beszéljünk, hanem fogalmazzunk úgy, hogy jelenleg a „szülővé válás előtti” időszakunkat éljük.[2]

Ha kívül-belül rendben vagyunk, őszintén tudunk beszélni egymással és környezetünkkel a minket érintő problémákról, és ha megértjük, hogy a meddőség nem minden esetben jelenti azt, hogy gyermek nélkül kell élnünk, akkor lehetséges, hogy a következő évben már mi is boldogan és egy új kis élettel ünnepeljük az anyák napját és a gyermeknapot.

[1] Forrás: https://www.health.harvard.edu/newsletter_article/The-psychological-impact-of-infertility-and-its-treatment

[2] Forrás: https://www.psychologytoday.com/intl/blog/the-chronicles-infertility/201805/how-cope-mother-s-day-when-you-re-still-not-one