Határok a párkapcsolatban

2023.11.13.

Nekem ez még belefér. Á, nekem ez túl sok. Szerintem teljesen normális, ha valaki elmegy a barátokkal koncertre. Micsoda? A párom nélkül bulizni? Soha! Vajon melyik a jó hozzáállás? Van egyáltalán ilyen? Lehetséges, hogy az, amit valaki teljesen természetesnek vesz, az a másiknak elképzelhetetlen egy a kapcsolatban? Hol vannak a határok, és mikor kell ezeket meghúzni? Dr. Piczkó Katalin, pszichiáter, párkapcsolati szakértő segítségével alaposan körbejárjuk a témát.

„Általában, egy kapcsolat elején nem szoktuk tudatosan megbeszélni a határokat, tehát nem készül egy üzleti szerződés, amiben tisztázzuk az egyes pontokat. Természetesen lehet a párok között egy olyan beszélgetés, amelyben elmondják egymásnak, hogy kinek mi a véleménye, ki mit gondol a kapcsolat határairól. Ám általában ez spontán alakul: ahogy a párkapcsolat halad előre, úgy kezdjük el kialakítani a szabályokat is. Ezek egy része tudatos, vannak olyan részei, amelyekről valami miatt nem beszélünk, és van olyan része is, amiről nem is tudunk, és csak akkor jön elő, akkor kezd kivilágosodni előttünk, ha valaki megsérti, átlépi azt” – kezdte dr. Piczkó Katalin.

Miről alkothatunk szabályokat?

Például arról, hogy ki, mikor léphet be a „mi” terébe, vagyis mikor jönnek a szülők, barátok, ki milyen kapcsolatot tart az előző kapcsolódásokkal. Ez még érdekesebb és egyben fontosabb kérdés például a mozaik családok esetében. Ezek a külső határok. De vannak belső határok, szabályok is, amikor például azt egyeztetjük, hogyan osztjuk be a pénzt, hogy gazdálkodunk. Közös egységet alkotunk, vagy mindenki külön van benne, esetleg egy része közös, másik része nem. Belső határ az is, hogy miként kezeljük egymás dolgait. Természetes-e például, hogy belépek a másik számítógépébe, és használom a levelező rendszerét, tudom-e használni a telefonját, vagy le van védve titkos jelszóval. Ezek a kérdések azok, amiket előre nem feltétlenül beszélünk meg, nem is tudnánk, de az biztos, hogy már a kapcsolat kezdeti szakaszában maguktól kialakulnak.

Szabadság a kapcsolatban?

Ez megint csak egy olyan kérdés, amely kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz megoldás. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a pároknak közösen kell kialakítaniuk, úgy, hogy mindkettőjüknek elfogadható legyen, és jól érezzék magukat benne. A szabadság azonban mindenképpen fontos egy kapcsolatban. „Az, hogy úgy fogjuk egymás kezét, az ne legyen bilincs. A szabadság érzését egy érett kapcsolatban az adja, hogy a » mi« az identitásunk része. Ezt meg tudjuk őrizni akkor is, ha kilépünk az ajtón, ha napközben eltávolodunk térben. És az egész pont ettől jó: kimozdulok, de visszamegyek, és közben ingereket gyűjtök. Ez természetesen nem a másokkal való kapcsolódást jelenti, hanem például, ha elmegyek a barátaimmal egy koncertre, de aztán visszatérek. Ha kilépek a »mi«-ből, akárhová is megyek, én akkor is viszem magammal ennek a biztonságát, élményét, és nem történik meg az, hogy ha fizikailag kilépek, akkor elbizonytalanodom, elkezdek szorongani, kontrollálni. A szabadság egy kulcs” – mondta dr. Piczkó Katalin.

Mi a helyzet az „énidővel”?

Az énidőre vágyás teljesen normális érzés egy kapcsolatban. Míg a lángoló szerelemben, azaz az idealizálás fázisában a másik közelségére vágyunk, ez a szimbiózis 1-2 év után szép lassan feloldódik, és akkor újra jön a „te” és az „én”. Ez így rendben is van, szemben azzal, amikor valaki benne marad a szimbiózisban, és folyton kontrollálja a másikat, ugyanis csak így, a szimbiózisban érzi jól magát. Előfordul az is, hogy a szabadságra való igény a kapcsolat egyes szakaszaiban változik. Lehet, hogy egyszer az egyiknek van nagyobb szabadság igénye, aztán a másiknak. Ez mindenkinél eltérő, nincs rá egységes válasz.

Mit jelent a szorongva kötődés?

Ha valaki szorongva kötődik a másikhoz, megpróbálja őt „bezárni”, ugyanis akkor érzi magát biztonságban, ha a másik állandóan vele van. Ez az érzés félelemből fakad, de tudni kell, hogy ezzel a félelemmel kapcsolatban magamnak van dolgom, hogy ne próbáljam meg a másikat, akár nyílt erőszakkal vagy manipulatív eszközökkel, így például érzelmi zsarolással, sértődéssel, önsajnálattal, kontrollálni, befolyásolni. Fontos tudni azonban, hogy ezek a manipulatív játszmák taszítják a másikat, egy idő után egy ekkora mértékű kontrolligény igencsak terhes tud lenni.

Hogy húzzuk meg a határokat?

A határok kialakításakor egymás szempontjait kell figyelembe benni. Van, aki nagyon kényes a személyes terére: az ő dolgait ne használják, szigorúan ragaszkodnak a szabadságfokukhoz és a határaik megtartásához. És vannak olyanok is, akiknél nem léteznek határok, természetes számukra, hogy ebbe-abba belenyúlnak. A határokat mindig közösen jó kialakítani, megbeszélni, ugyanis konfliktusforrás lehet, ha nem tisztázzuk előre és nem tartjuk tiszteletben a másik igényeit.

Meddig hozzunk kompromisszumot?

Ez szintén a kapcsolatban élő két embertől függ. Inkább azt lehet mondani, hogy az a jó, ha kölcsönösséget alakítunk ki, tehát egyszer az egyik enged valamiben, aztán pedig a másik. Így jön létre az egyensúly. Ha pedig egy területen az ember többet tesz meg a másiknak, és fordítva, az a méltányosság.

Kompromisszumot az életünk során szinte minden egyes nap hozunk, de mindenkinek más a szint, hogy mi fér bele a kapcsolatba. Problémát rendszerint inkább az egyensúly megbomlása okoz, ha az egyik fél úgy érzi, csak ő alkalmazkodik, és kizárólag a másik elképzelése érvényesül. Nem a kompromisszum mértékében van tehát a nehezítettség, hanem abban, ha aránytalanság alakul ki. Ettől pedig létrejön egy olyan minta, melyben az egyik felül, a másik alul helyezkedik el. Hosszú távon, az egyik fél állandóan alulra kerül – még akkor is, ha ezt önmaga vállalja, mert túlságosan alkalmazkodik, vagy szorongva kötődő típus, és fél, hogy elveszíti a másikat. Ez pedig előbb-utóbb visszaüt a kapcsolatban, és főként annál üt vissza, aki alárendelődik. Elege lesz ebből a helyzetből, mert nem jó megélnie azt, amivé vált a kapcsolatban.

„Ez nem egy kompromisszum, hanem alárendelődés annak érdekében, nehogy a másik eltávolodjon tőlünk. Ha valami nem komfortos, optimális esetben célszerű hamar szóvá tenni, ellenkező esetben megmérgezi a kapcsolatot. Viszont ne a másikat hibáztatva mondjuk el, hanem inkább úgy, hogy minket ez miért zavar, és mi lenne fontos számunkra” – javasolta dr. Piczkó Katalin.

Ragaszkodj hozzá! tippek

Őszinteség az első pillanattól – Már az első pillanattól fontos, hogy tudjátok, ki mit gondol a kapcsolat határairól, kinek mi fér bele a párkapcsolatba. Legyetek egymással őszinték, de fogadjátok el azt is, ha a másiknak eltér a véleménye. Ahogy halad majd előre a kapcsolatotok, kialakulnak a közös szabályok és körvonalazódnak a határok is.

A szabadság nem egyenlő a hűtlenséggel! – A szabadság és az énidő egyaránt fontos egy kapcsolatban. Míg a kapcsolat elején természetes, hogy minden pillanatot együtt szeretnétek tölteni, idővel szükségetek lehet arra, hogy kimozduljatok a barátokkal is kicsit, külön-külön. Érdemes erről is beszélgetni a kapcsolat elején, és megtalálni azt az egyensúlyt, ami mindkettőtöknek elfogadható. A szerelem egy kulcs legyen és ne egy bilincs.

A túlzott ragaszkodás terhes lehet! – Ha minden pillanatban a másikkal akarsz lenni, mindent együtt szeretnél vele csinálni, az előbb-utóbb terhes lesz a számára és taszíthatja. Érdemes elgondolkodnod azon, hogy a félelem, amely irányít, honnan fakad. Adott esetben szakember is segíthet neked ebben. A lényeg, hogy bízz a másikban és merd elengedni néha!

Kompromisszum minden áron? – Természetesen nem! Van, amiben az egyikőtök, van, amiben pedig a másik engedékenyebb. A fontos, hogy mindkettőtök elképzelése érvényesüljön és ne alakuljon ki aránytalanság, amelyben mindig csak az egyik fél akarata érvényesül. A kommunikáció nagyon fontos, beszéljétek arról, kinek mi a komfortos.

Könyvajánló/Javasolt szakirodalom

• Szeretetkert/ Milyen jövő vár a párkapcsolatunkra? – Piczkó Katalin
• A függőségtől az intimitásig – Pál Ferenc
• Tanulom magam – F. Várkonyi Zsuzsa

Document ID: KEDP/DAE9RH, Lezárás dátuma: 2023.10.25.