Kisgyerekes szülőnek lenni csak lemondással jár?

Sokan azért is vágnak bele nehezen a családalapításba, mert félnek az óriási változásoktól és attól tartanak, túl sok lemondással jár az új szituáció. Ha benneteket is aggaszt valami, beszéljétek meg pároddal! Ha meg tudod fogalmazni a kételyeid, a megoldást is könnyebben megtalálhatjátok!

Mindig is szerettél volna gyermeket. Magától értetődő volt, hogy egyszer majd te magad is szülővé válsz. Most viszont itt állsz, és hezitálsz, miközben a biológiai órád rendíthetetlenül ketyeg. Szeretnél gyermeket vállalni, de félsz, hogy tönkremegy az életed?^[1]

Ne aggódj az ilyen, sőt még negatívabb érzések is teljesen természetesek, hiszen életünk egyik legnagyobb mérföldköve, ha szülővé válunk. Édesanyának vagy édesapának lenni igen paradoxon állapot. Vannak árnyoldalai, de semmihez sem fogható, felemelő érzés. Senki sem mondta, hogy könnyű dolog a gyermeknevelés. De mi könnyű az életben? Tulajdonképpen mélypontokkal és egekbe repítő boldogsággal teli hullámvasút a családalapítás. Hogy inkább utóbbi élmények legyenek túlsúlyban, azért viszont tenni kell.

A továbbiakban vegyük sorra, mi az, amitől leginkább félünk, és mit tehetünk ellene!^[2]

• Meg tudok-e adni mindent a gyermekemnek?

Tagadhatatlanul sok álmatlan éjszakát okoznak a gyermekvállalással együtt járó költségek, s ez nem lesz könnyebb az idő előrehaladtával sem. Azonban nem szabad csak erre fókuszálni! Törekedjünk arra párunkkal, hogy minél több időt töltsünk gyermekünkkel, minél több élményt adjunk neki, amelyekkel gazdagodhat. Higgyük el, a kicsiknek az is rengeteget jelent, ha anya és apa együtt játszik, rajzol velük! Egyszerűen legyünk a kis világuk része, érezzék, hogy mindenben és mindenkor számíthatnak ránk! Ez mindennél fontosabb.

• Többé nem leszek önmagam?

Sokan gondolják azt, túl önzők egy gyermekhez. Túlságosan hozzászoktak ahhoz, hogy önmaguk urai legyenek, saját maguk rendelkeznek az idejükkel. Nos, egy kisbaba érkezésével valóban sok mindent át kell alakítani, de ha párunkkal egy csapatot alkotunk, és merünk segítséget kérni a nagyszülőktől, barátoktól, akkor nem kell teljesen feladni önmagunk! Apránként, felváltva, az újdonsült anyuka és apuka is foglalkozhat saját magával, törődhet a feltöltődéssel.

• Hogyan marad meg a szenvedély?

Nincs ember, akinek ne fordult volna meg a fejében a gondolat, miszerint a gyermek születésével együtt le kell mondania az intimitásról. Ez teljesen természetes aggodalom, hiszen rendkívül fontos kapocs két ember között a szexualitás is. Ha tudomásul vesszük, hogy ez csak ideiglenes állapot, és őszintén beszélgetünk erről párunkkal, akkor sikeresen átvészelhetők a születés előtti és utáni, nehezebb hónapok. Az őszinte kommunikáció mellett a türelem és a másik tisztelete a kulcs ahhoz, hogy megmaradhasson a vonzalom.

• Mi lesz, ha ugyanazokat a hibákat követem el, mint a szüleim?

„Nem akarok olyan lenni, mint az anyám”, „Én nem fogok annyit kiabálni, mint az apám” - Sajnos számos káros családi minta létezik, amelyeket az érintettek félnek, hogy akaratlanul is továbbvisznek, ha saját családot alapítanak. Meséljünk bátran ezekről párunknak, és kiderülhet, teljesen alaptalan félelmünk, és megnyugtat afelől, hogy csodálatos szülők leszünk együtt. Amennyiben úgy érzed, ez nem elegendő, keress fel szakembert, aki segít legyőzni ezeket a gyermekkorból hozott rossz beidegződéseket.

[1] https://www.menshealth.com/trending-news/a19528322/having-children/

[2] https://www.mindbodygreen.com/0-22796/im-scared-to-have-kids-but-my-biological-clock-is-ticking.html