Kocsis Dénes: „A szülés életem legnagyobb élménye volt!”

2021.10.29.

Rácáfolt a legendákra Kocsis Dénes színész és felesége, Petra: kapcsolatuk ugyanis esküvővel és gyermekáldással teljesedett ki a hetedik évben. A színész nem tagadta, a babavárás hónapjai a hullámvasúthoz hasonlítottak, úgy kavarogtak bennük a határtalan boldogság, a kétségbeesés, a bizonytalanság és az izgatottság érzései. Fülöp 2021 október 28-ai születése életük legnagyobb élménye volt, a friss apuka azóta igyekszik, amikor csak teheti jelen lenni a kisfiú minden egyes pillanatánál. Erről az izgalmas útról mesélt Kocsis Dénes elsőként a Ragaszkodj hozzá! program keretében.

Mikor éreztétek, hogy készen álltok a gyermekvállalásra?

Kocsis Dénes: Amikor megkértem Petra kezét, már akkor egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy szeretnénk majd gyerekeket. Mindketten két-két testvérrel, nagy családban nőttünk fel. Azonban szerettük volna végigjárni azt az utat, amelyet gyermekkorban elképzeltünk: szerelem, házasság, gyerek sorrendben. Valahogy ez sosem volt kérdés kettőnk között. Úgy gondoltuk azonban, rábízunk mindent a sorsra. Hetedik éve vagyunk együtt, már tavaly szerettünk volna összeházasodni, de akkor a Covid közbeszólt, ezért úgy döntöttünk, erre az évre halasztjuk. Végül júliusban volt az esküvőnk, amikor már Petra várandós volt. Bár alkatához képest nem volt túl nagy a hasa, így nem kellett nagy pocakot cipelnie. Nem is értettük, ekkora baba, hogy fér el egy ekkora hasban – érdekes az emberi szervezet.

Akkor csak részben vált valóra a tervetek.

Kocsis Dénes: Igen, de ezt egyáltalán nem bántuk. Az az igazság, hogy nem igazán számítottunk rá, hogy ilyen könnyen megfogan a baba, Petránál ugyanis korábban endometriózist állapítottak meg. Az orvosa felhívta rá a figyelmet, hogy ezzel a diagnózissal nem elképzelhetetlen, de kisebb az esély a fogantatásra, így felmerült egy műtét lehetősége május környékére időzítve. Én ettől függetlenül hittem benne, hogy sikerülhet teherbe esnie, de ebben a szituációban inkább a férfioptimizmus mondatta ezt velem, Petra sokkal reálisabban kezelte ezt a helyzetet.

Fel tudod idézni, hogy tudtad meg, hogy kisbabátok lesz?

Kocsis Dénes: Februárban elutaztunk a legjobb barátainkkal, egy párral síelni, és mint kiderült, utólag, akkor már hatan voltunk. Miután hazaérkeztünk, néhány nappal később hívtak bennünket a barátaink, hogy megosszák velünk a jó hírt, szülők lesznek. Az futott át akkor az agyamon, hogy milyen jó nekik, ugyanakkor még nevettünk is azon, milyen vicces lenne, ha egyszerre mennénk át ezen az időszakon is. Petrával már egy ideje tudatosan készültünk rá, és ahogy mondtam, a sorsra bíztuk a gyermek érkezésének idejét. Nem védekeztünk és figyeltük a peteérés időszakát is. Mindketten odafigyeltünk az elegendő vitaminmennyiségre, Petrának pedig a terhességi cukorbetegség jelentkezése miatt ügyelnie kellett a táplálkozásra és a megfelelő szénhidrátmennyiségre. Amikor Petrának már késett egy-két napja a menstruációja, kértem, hogy csináljunk egy tesztet. Ő volt az, aki türelemre intett, hiszen tudta, ennyi csúszás még belefér. Amikor végül megcsinálta a tesztet, és pozitív lett, minden pillanatára emlékszem, sokk hatása alá kerültem. Akkor hittük el, amikor a második teszt is egyértelműen azt mutatta, hogy kisbabánk lesz. Egy új időszak vette kezdetét, bár egyáltalán nem mondanám, hogy könnyű is volt. Az elején nagyon nehéz volt megállni, hogy ne beszéljünk róla, miközben mindenkinek elújságoltuk volna a hírt. A hozzánk legközelebb állóknak természetesen hamar elmondtuk. Ebben a helyzetben duplán jó volt, hogy a barátaink is babát vártak, hiszen így mindent át tudtunk beszélni, mi előtt állunk.

Azt mondtad, nem volt könnyű az az időszak. Miért?

Kocsis Dénes: Az örömteli pillanatokat gyakran váltották sírással, kétségekkel teli időszakok. Akkor döbbentünk rá, hogy szülők leszünk és az egész életünk megváltozik. Mindketten elbizonytalanodtunk, hogyan menedzseljük majd az új helyzetet, jó szülők leszünk-e, és fel tudunk-e nőni ehhez az új feladathoz. Szerencsére nem egyszerre éltük meg ezeket a nehezebb pillanatokat, így amikor az egyikőnk volt mélyponton, a másik tudott neki segíteni és támogatni őt. Most, hogy már lassan egy hónapja itt szuszog mellettünk, olyan, mintha ő mindig is az életünk része lett volna.

Hogy készültetek Fülöp érkezésére?

Kocsis Dénes: Szerettük volna, ha olyan környezetbe érkezik, amelyet a legideálisabbnak tartunk mindhármunknak. Idegőrlő öt-hat hónap következett, hiszen miközben szerveztük az esküvőt, lakáseladást, majd házvásárlást intéztünk egyszerre. Ma már azt mondom, szerencsére a koronavírus járvány segített abban, hogy ebben az időszakban több időt tölthettem az otthoni feladataimmal, mint a színházi munkáimmal. Fülöp egy cuki kis házikóba érkezett, és utólag visszagondolva megérte minden fáradozás.

Mennyire tudtad Petrát segíteni a várakozás időszakában?

Kocsis Dénes: Egészen addig, ameddig ki nem derült, tényleg minden rendben van, minden vizsgálatra elkísértem, és amikor ősszel elindult a színházi idény, akkor hagytam csak ki egy-két ellenőrzést. A munkaadóimnak azonban jeleztem, ha eljön az idő, én azonnal indulok a kórházba, mert minden nehézségen együtt megyünk át, így nem volt kérdés, hogy a szülés pillanataiban is szeretném minden lehetséges módon segíteni Petrát. A szülés során a biztonságra törekedtünk, ennek megfelelően választottunk kórházat is.

Ezek szerint apás szülés volt?

Kocsis Dénes: Igen, és azt mondom, életem legnagyobb élménye volt. Mindeközben nagyon nehéz volt megtapasztalni, hogy az az ember, akit a legjobban szeretek, ennyire szenved. Mindenben segítettem, amiben csak tudtam, de akkor az volt az érzésem, hogy én nagyon kevés vagyok ebben az egészben. Utólag Petra elmondta, mennyire hálás volt, amiért minden pillanatban számíthatott rám. Én csak majdnem két héttel később visszagondolva ismertem be magamnak, hogy érzelmileg bizonyos szempontból kikapcsoltam, hogy tényleg támasza lehessek a feleségemnek. Ma már megértem, amikor valaki ebben a helyzetben elájul vagy nevetőgörcsöt kap… A szülés küzdelem volt a feleségem és a kisfiam részéről is, és azt is nehéz volt feldolgozni érzelmileg, hogy szülőkké váltunk, az élet megy tovább, de már egy gyermekről is gondoskodunk. Igyekszünk ezeket az érzéseket együtt feldolgozni Petrával.

Miben tudsz segíteni neki a gyermekkel kapcsolatos teendőkben?

Kocsis Dénes: A színházi szezon beindulásával sokkal kevesebbet vagyok otthon, mint szeretném, és ez bevallom, nagyon bánt. Mivel Petra tölti be a szülői főállást, én csak részmunkaidős vagyok, igyekszem hajnalban, vagy éjszaka, amikor hazaérek segíteni neki. Változott a fontossági sorrendem, a családnál semmi sem lehet fontosabb, így ha tehetem, és otthon vagyok, mindenben segítek, ami csak adódik.

Kértetek segítséget, hogyan oldjátok meg ezt az új helyzetet?

Kocsis Dénes: Igen. Egyrészt a legjobb barátaink tíz nappal előttünk járnak, de sokat beszélgetünk a szüleinkkel is, végülis csak felneveltek három-három gyereket. Kíváncsiak vagyunk a tapasztalataikra, telefonon, de hétvégén személyesen is sokat kérdezzük őket. Emellett könyveket is vettünk, azokból is tájékozódunk. Ugyanakkor Petrának van egy mondása, amelyet igyekszem én is magamévá tenni: „Mindig akkor ugorjuk át a patakot, amikor odaérünk!” Amikor találkozunk egy problémával, akkor kezdjük el körbejárni, nem feszülünk rá előre.

Mit tartasz a legfontosabbnak a kisfiad életében?

Kocsis Dénes: Őt megismerve szeretnénk neki olyan életet lehetővé tenni, amelyben kipróbálhatja magát és megvalósíthatja önmagát. Egyszer azt mondta a pszichológusom, hogy egy gyerek mindenképp felfedezi a világot, mi akkor vagyunk jó szülők, ha ezt biztonságban teheti. Soha nem akarom majd korlátozni őt, megmondani, hogy milyen irányba mozduljon. Mindegy, hogy színész vagy focista lesz… Minden férfi azt szeretné, ha az ő fia lenne a következő Puskás Öcsi, Petra persze nem szeretné, ha labdarúgó lenne. Viccet félretéve azt tesz majd, amit szeretne, mi pedig abban segítjük majd őt, hogy megadjuk neki ehhez a lehetőségeket. A feleségem nagyon jó megfigyelő, nem véletlen lett pszichológus. Bízom benne és magamban, hogy megfelelően tudjuk majd megteremteni a megfelelő körülményeket, miközben szeretetben, biztonságban és boldogságban nő fel.

NÉVJEGY

Kocsis Dénes életében az éneklés és színészet szeretete már fiatal korában megmutatkozott. Játszott 13 évesen A Hídember című filmben, majd Harsányi Gábor színiiskolájának, később a Bubik István színkörnek volt a tagja. A színi tagozatos középiskola elvégzése után a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiósa lett, azóta az Operettszínházban játszik. 2011-ben a Lévay Szilveszter Nemzetközi Énekverseny Duna TV különdíjasa lett, 2012-ben megkapta a Marsallbot-díjat, mint a Budapesti Operettszínház legígéretesebb ifjú művésze, majd 2018-ban az évad musical színésze, 2019-ben pedig az évad férfi főszereplője lett (István, a király - István alakításáért).

Számos főszerep van mögötte, többek között a Mozartban, a Dorian Grayben és a Rudolf című darabokban a címszerepeket, a West Side Storyban Tony, a Rómeó és Júliában Rómeó szerepét is játszhatta el nagy sikerrel. 2016-2019 között a Színház- és Filmművészeti drámainstruktor, színjátékos szak hallgatója volt. Jelenleg az Operettszínház mellett az Erkel Színházban, a Játékszínben, a Karinthyban, illetve a Győri Nemzeti Színház több darabjában is játszik, emellett az Alföldi Róbert által rendezett West Side Storyban is a főszerepet alakítja. A darab jövőre az ország több pontján lesz látható.