Szász-Kovács Emese: „Az anyaság a legszebb, amit nőként megélhetek”

2021.10.19.

Szász-Kovács Emese a sportkarrierjéhez hasonlóan a családtervezéshez is tudatosan, eltökélten és optimistán állt. Az olimpiai bajnok párbajtőröző szerint egy ötkarikás játékokra felkészülés semmi ahhoz képest, ami a gyermekáldással érkezett az életébe, ugyanakkor minden pillanatért hálás, amelyet gyermekei és férje társaságában tölthet. Megélni ugyanis, ahogy kinyílik ikrei számára a világ – a legszebb, amit megélhet nőként.

Profi sportolóként sok tervezés és gondolkodás előzte meg, hogy mikor érkezhet el az életedbe a babavárás időszaka?
Tény, hogy a férfi sportolók ebből a szempontból mindenképp szerencsésebbek, hiszen nekik nem kell az időzítésre gondolniuk, hogy az olimpiai ciklushoz igazodjanak a családalapítás terén. Ugyanakkor abból a szempontból én is kivételezett helyzetben voltam, hogy 2016-ban a riói aranyéremmel elértem, amire mindig is vágytam sportolóként. Tudtam, hogy onnantól a család lesz az elsődleges az életemben, akár annak árán is, hogy a tokiói olimpián esetleg már nem szerepelhetek. Éreztem, bárhogyan is alakul onnantól a sportkarrierem, nem lesz hiányérzetem. A riói olimpia után két hónappal volt az esküvőnk és már akkor megállapodtunk a klubommal, hogy onnantól elsősorban a családalapításra szeretnék koncentrálni. A Vasas ebben támogatott. Ma már az élsportban is elfogadott, ha egy sportoló elmegy szülni, hiszen a babázás sem zárja ki a professzionális sportolás lehetőségét.

Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság/Szalmás Péter

Tudatosan készültél a babavárásra?
Igen, folsavat, babaváró vitamint szedtem, intim tornára jártam, változtattam egyes táplálkozási szokásaimon, nem ittam alkoholt és több kólát sem. Úgy éreztem, az életemben annyi mindenre felkészülve beletettem minden lehetséges pluszt a siker érdekében, akkor ebben az esetben sem tehetek másként. Akkoriban halt meg a mesterem, Kulcsár Győző, nehéz időszak volt, úgy éreztem, történnie kell valami jónak.
Aztán kiderült, ikreket vártok…
Majdnem két év várakozás után… Elmondhatatlan nagy boldogságot éreztem, amikor megtudtam, hogy várandós vagyok. Valamelyest össze lehet hasonlítani azzal az érzéssel, amikor megnyertem az olimpiai aranyat. Amióta tudom, minden rendben van velük, egészségesen megszülettek, minden nap felér egy olimpiai győzelemmel. 37 éves voltam, amikor állapotos lettem, és többször mondtam is, az lenne a legjobb, ha ikreink lennének, mert bár az első időben biztosan nehezebb lesz, de egyszerre több gyermekünk születne. A férjemmel két gyereket szerettünk volna, de arra is gondoltunk, hogy ne fussunk ki a korom miatt az időből.

Hogy emlékszel a várakozás hónapjaira?
Végig nagyon optimista voltam, nem szorongtam, nem féltem semmi miatt. Még örültem is, hogy hirtelen mennyi szabadidőm lesz, amit utazgatással tölthetünk majd a várandósság hónapjaiban. A nőgyógyászom, aki egyben a barátnőm is, azonban hamar felvilágosított, hogy az ikerterhesség fokozott óvatossággal jár, így maximum egy országhatárt léphetek át, nem szabad kockáztatnunk.
Azonnal abbahagytad a sportolást?
Amint letelt az első három hónap és kiderült, minden rendben, elmentem egy konditerembe és egy elliptikus tréneren edzettem. Figyeltem a pulzusszámom, és közben jeleztem a nőgyógyászomnak, milyen elővigyázatos vagyok. Ő azonnal letiltott erről is, maximum 120-as pulzussal végezhettem bármilyen testmozgást. Akkor számomra elképzelhetetlen volt, mi fér ebbe bele, hiszen én ekkora pulzussal mentem fel akkoriban a lépcsőn. Onnantól gyógytornásszal mozogtam, de ez a korábbi testmozgás mennyiséghez képest elenyésző volt, így azonnal elkezdtek a kilók feljönni. Hízékony típus vagyok, a súlyomat a sport tartja kordában.
Megviselt ez a változás, vagy nem billentett ki a kiegyensúlyozottságodból?
Nem, végig pozitív maradtam és úgy tekintettem erre az időszakra, hogy a gyerekek érdekében ez a legkisebb áldozat, ami a testemmel történhet. Tudtam, ha már megszülöm őket, lassan visszatérhetek a mozgáshoz és visszanyerhetem a korábbi testsúlyom. Végül minden jól alakult, és már kérlelni kellett őket, jöjjenek ki, olyan jól érezték odabent magukat. A sportolói létem is segített abban, hogy egy fitt testben növekedtek.
Szerencsés vagy, ha mindent ilyen higgadtan és tudatosan tudsz kezelni…
Az volt a legfurcsább, hogy az egész terhesség alatt elkerültek a hormon- és hangulatingadozások, a szülés után viszont szinte az összes hormon rám zúdult, és tényleg mindenen sírva fakadtam. Olykor még magamat is nehezen viseltem. Az elején úgy gondoltuk a férjemmel, hogy mi ketten mindent megoldunk és nem kérünk segítséget. Két-három hét elteltével azonban a családom látta, hogy az energiám végén járok, és egy-egy éjszakát bevállaltak helyettünk, hogy mi tudjunk pihenni. Vannak helyzetek, amelyekre egyszerűen nem tudsz a várandósság alatt felkészülni. Nem alszol, és azt sem tudod, hogy milyen, ha a legmélyebb álmodból felébresztenek. A szülés előtt nekem is óriási terveim voltak, hogy majd egyszerre alszanak, esznek, simán tudjuk majd a helyzetet kezelni. Ők azonban másként gondolták, és az irányítás, bármilyen kicsik is voltak, az ő kezükbe került. Egy olimpiai felkészülés ahhoz az időszakhoz képest móka és kacagás. Idővel aztán a test és a lélek is hozzászokik az új helyzethez.
Megváltozott a kapcsolatod a férjeddel?
Igen, az elején teljesen szülői robotüzemmódba kapcsoltunk. Miközben sokszor mi is fáradtak és akár nyűgösek voltunk, megpróbáltuk felvenni a ritmusukat, másrészt megéltük azt a két csodát és minél több szeretetet akartunk adni. Átalakult, erősebb lett a kapcsolatunk, miközben mindketten nagyon élvezzük, hogy szülők vagyunk. A családjaink nagy segítségünkre vannak, így van rá lehetőségünk és törekszünk is rá, hogy kettesben is legyünk. Az más kérdés, hogy ilyenkor is a gyerekekre gondolunk, ők mennyire élveznék akár azt a programot. Szeretjük átélni, ahogy napról napra fejlődnek, élvezik a programokat és rácsodálkoznak a világra. De sosem feledkezünk meg arról, hogy felnőtt időre is szükségünk van.

Olyan családot kaptál, amilyenről álmodtál?
Volt egy elképzelésem arról, hogy én milyet szeretnék. Szerencsés vagyok, mert olyan családba születtem, ahol édesapám haláláig a legnagyobb szeretetben és vastag burokban nevelkedtünk. A szüleink mindentől óvtak és védtek bennünket. Ma már más világban élünk, talán nem is kell olyan vastag burok, de szülőként próbálom építeni körülöttük a mi kis védőbástyánkat, miközben törekszünk arra, hogy nagy szeretet vegye őket körbe. Szeretném, ha úgy nőnének fel, hogy azt érezzék, bármi történik is, minden esetben számíthatnak ránk, és szeretni fogjuk őket. A szabályaink persze megvannak, szeretek konzekvens lenni, ebben talán én vagyok a keményebb.
Személyiségükben is ikrek?
Mindketten tudják, mit akarnak, és bár tudom, a szülők elfogultak, de nagyon vidámak és cukik mindketten. Vannak ugyan hasonlóságok, de szerintem különböző személyiségek.
Mikor érezted azt, hogy vissza akarsz térni a víváshoz?
Bár szusszanásnyi időm nem volt, a testképem azonban már nagyon zavart. Amint orvosilag ez engedélyezett volt hét héttel a szülés után, a családom segítségével visszamentem napi egy-egy órára kicsit mozogni. A sport és a társaság feltöltött energiával, örültem, hogy tehetek magamért.
Sok anyukának ilyenkor lelkiismeret-furdalása van. Neked volt?
Az az igazság, hogy ők azt szokták meg, hogy nyüzsi veszi őket körbe, nagy a családunk, jól érzik magukat a nagyszülőkkel, az unokatestvéreikkel. Az sem zavarta őket, amikor elmentem mellőlük egy-egy órára, vagy bölcsödébe kezdtek járni. Az is csak engem viselt meg, amikor idén márciusban elmentem egy tíznapos versenyre. Ők végig kiegyensúlyozottak voltak, és jól érezték magukat. Nem gondolom, hogy szabad lenne megszűnni egyénként, muszáj saját időt is keresni és eltölteni, mert egy darabig lehet bírni pihenés és töltekezés nélkül, de aztán elfárad az ember és besokallhat.
Az idén nem vehettél részt a tokiói olimpián, nyáron viszont egy új szakmai élet lehetősége nyílt meg előtted, amikor Szilágyi Áron, háromszoros olimpiai bajnok vívótársad mellett a Vasas vívószakosztályának társelnöke lettél. Az aktív sportkarriert lezártad?
A mozgás az életem fontos része. Tavasszal, amikor kiderült, a tokiói olimpia számomra elúszott, leálltam az edzésekkel, és minden időmet a gyerekekkel töltöttem. Most kezdtem újra, cél nélkül azonban nekem nem megy, hosszú távon viszont már nem gondolkodom. Most a decemberi magyar bajnokságig tekintek előre, szeretném a Vasas csapatát erősíteni. Utána pedig meglátjuk.

Az úszás nem jött be neki

Szász-Kovács Emese úszóként kezdte sportpályafutását, a monotonitást azonban nem szerette, így váltott, és kipróbálta a vívást. A párbajtőr mellett döntött, amelyet 10 éves kora óta űz. 16 évvel későbbjutott ki élete első olimpiájára, a 2008-as pekingi ötkarikás játékokra. 2016-ban Rio de Janeiroban olimpiai bajnoki címet szerzett egyéniben, többszörös világ- és Európa-bajnoki dobogós egyéniben és csapatban. Ötször választották a legjobb magyar vívónak. 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. 2016. októbere óta házas, ikrei, Levente és Maja 2019 nyarán születtek. 2021 júniusa óta a Vasas vívószakosztályának társelnöke.

Fotók:

Szász-Kovács Emese magánarchív, Magyar Olimpiai Bizottság/Szalmás Péter