„Az egyetlen hely, ahol pótolhatatlanok vagyunk, az a családunk”
2025.12.03.
Dr. Töreki Annamária, egészségszakpszichológus, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar egyetemi docense 2023 őszén a Richter Anna Díj döntőseként kezdett bele a „Kiégés testközelből” című könyvébe. Bár végül nem ő nyerte el a díjat, a könyv mégis megjelent – és azóta is fontos szakmai és társadalmi visszhangot vált ki. Ez a kötet adta a mostani beszélgetésünk alapját is.
Kezdjük az alapoknál: mit is jelent pontosan a kiégés pszichológiai értelemben?
A kiégés egy komplex állapotot jelent, amely hosszan tartó érzelmi megterhelés és stressz következményeként alakul ki. A definíció szerint egyfajta fizikai, érzelmi és mentális kimerültségről beszélünk, amely reménytelenséggel, inkompetenciaérzéssel, valamint negatív attitűdökkel jár saját magunkkal, a munkánkkal és más emberekkel szemben. Ez egy hosszú folyamat eredménye, amelyben fokozatosan veszítjük el a céljainkat, értékeinket, és végső soron önmagunkat is.
Kik azok, akiknél leggyakrabban kialakul a kiégés? Vannak „tipikus” kiégők?
A kiégés főként olyan szakmákban jelentkezik, ahol emberekkel dolgoznak – például pedagógusoknál, egészségügyi dolgozóknál, szociális munkásoknál. Ezek a hivatások nagyfokú érzelmi jelenlétet igényelnek, és ha a befektetett energia nem talál viszonzásra, hosszú távon kiégéshez vezethet.
Hogyan alakul ki ez az állapot? Van ennek egy felismerhető folyamata, vagy akár hirtelen is jelentkezhet?
Van egy jól körvonalazható, 12 lépcsős folyamata, amit Freudenberger írt le még a 70-es években. Ez a kezdeti bizonyítási vágytól indul, majd egyre fokozódó erőfeszítéssel, a magánélet háttérbe szorulásával, konfliktusok elfojtásával, értékrend-változással, amely végül teljes mentális és fizikai összeomláshoz, vagyis kiégéshez vezet. Ez nem egy éles váltás, sokkal inkább egy fokozatos lejtmenet.
A kiégés hatással lehet a magánéletre is. Hogyan csapódik le mindez otthon, a párkapcsolatban vagy a családi életben?
A kiégést nem lehet a munkahelyen hagyni. Aki ebben az állapotban van, az előbb-utóbb „hazaviszi” magával a kimerültséget, ingerlékenységet, és ha otthon nincs egy stabil, támogató háttér, akkor ez súlyosan megterheli a kapcsolatokat is. Egy kiégett ember gyakran visszahúzódik, kerüli a társaságot, és ez a párkapcsolatban, sőt a gyermeknevelésben is komoly zavarokat okozhat.
Előfordulhat az a helyzet, hogy az érintett nem is veszi észre, hogy baj van?
Ez egy nagyon gyakori eset. A kiégés alattomos folyamat, az ember belecsúszik, anélkül, hogy észrevenné. Általában a környezet, a munkatársak vagy a partner veszi észre először, hogy „valami nincs rendben” – például megváltozik a viselkedés, romlik a kommunikáció, csökken a teljesítmény.
A partnerek hogyan segíthetnek ilyenkor?
A legfontosabb, hogy beszéljünk róla. A kommunikáció mindig az első lépés. Egy támogató társ tud segíteni újraszervezni az életet, visszaterelni a kapcsolatot azokhoz az értékekhez, amelyek a kezdetekben fontosak voltak. Például közös hobbik, kirándulások, utazások – ezek nem csupán kikapcsolódást jelentenek, hanem újrakapcsolódást is egymáshoz.
Mit tehetünk, ha már benne vagyunk? Mi az első lépés, ha valaki felismeri magán a kiégés jeleit?
Meg kell állni, és őszintén feltenni magunknak a kérdést: jól vagyok? Van időm magamra? Mi fontos az életemben? Érdemes újraszervezni a napjainkat, a prioritásokat, és megvizsgálni, hogy vannak-e védőfaktoraink – például család, hobbik, barátok.
Milyen konkrét eszközök segíthetnek a regenerálódásban?
Énidő, természetben töltött idő, testmozgás, sport, társas kapcsolatok ápolása, kreatív tevékenységek. Ez nem luxus, hanem erőforrás. Ha ezek nem elegendőek, akkor nem szégyen szakemberhez fordulni, sőt kell is!
Mit tehetünk, hogy elkerüljük a kiégést? Milyen megelőző lépéseket javasolna?
Már pályakezdőként fontos, hogy tudatosan figyeljünk az egyensúlyra a munka és magánélet között. Ez nem önzőség – ez önszeretet. Az, hogy én-időt hagyunk magunknak, valójában energiabefektetés. Ha ez tudatossá válik, sokat segít a megelőzésben.
Van olyan módszer, amivel egyszerűen átláthatjuk, hogy hol tartunk az életünkben?
Igen, az egyik kedvencem az úgynevezett „torta módszer”. Rajzoljunk egy kört, osszuk fel szeletekre az életünk területei szerint – munka, család, mozgás, hobbi, spiritualitás stb. – majd vizsgáljuk meg, hogy ezek mekkora szeletet foglalnak el. Ezután rajzoljunk egy másik tortát, amin a vágyott arányokat látjuk. A kettőt összevetve jól látszik, hogy hol borult fel az egyensúly, és mit kellene visszaépítenünk.
Van kiút és újra örömteli élet a kiégés után?
Természetesen! Sőt, ha valaki túl van rajta, már tudja, milyen figyelmeztető jelekre kell odafigyelnie. A legfontosabb üzenet, amit mindig hangsúlyozok: az egyetlen hely, ahol pótolhatatlanok vagyunk, az a családunk. Minden más munkahelyen helyettesíthetőek vagyunk – ez felszabadító tud lenni, ha tudatosítjuk magunkban.
A kiégésben éppúgy szerepe van az emberi kapcsolatoknak, mint a gyógyulásban. Az ember az embertől tud kiégni – de az embertől is tud meggyógyulni. Ezért is annyira fontos, hogy figyeljünk egymásra a munkahelyen és a családban is. Az együttérzés, kedvesség, odafigyelés – ezek nem kerülnek semmibe, mégis gyógyító erejük van.