Az önvizsgálat élharcosa lettem! Interjú Sárosdy Zsuzsanna, mellrák túlélővel

2022.09.29.

Édesanya, feleség, többszörös nagymama, mellrák túlélő. Zsuzsanna hihetetlen magasságokat és mélységeket járt be, hogy ma már gyógyultként, tele tenni akarással, boldogan élhessen. Története megindító, személyisége magával ragadó, szavai pedig kellően inspirálók ahhoz, hogy megértsük végre: nagyon fontos, hogy foglalkozzunk magunkkal, járjunk rendszeres szűrővizsgálatra, és ne halogassuk a segítségkérést, ha valami nincs rendben! Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ez alkalomból beszélgettünk Sárosdy Zsuzsannával a betegségéről és a gyógyulásáról.

Hogyan derült ki, hogy mellrákkal küzdesz?

Úgy éreztem, mintha egy cérnaszál feszítene, állandóan piszkáltam a hónaljamat, hogy itt valami nem stimmel. Majd kitapintottam egy csomót. Elrohantam a háziorvosomhoz, aki nem csak hónaljamban, hanem a mellemben is talált csomókat. Rögtön mondta, hogy azonnal cselekedni kell, és mivel már mindkét helyen megjelentek, valószínűleg rosszindulatú elváltozásról van szó. Az egész nagyon váratlanul ért, mert nem éreztem semmit, nem végeztem korábban önvizsgálatot, nem sejtettem, hogy ilyen komoly baj lehet. Talán, ha előbb elvégzem én is az önvizsgálatot, akkor előbb fordulok orvoshoz.

Hogy reagáltál a diagnózisra?

A biopsziánál már egyből kiderült, hogy rosszindulatú daganatról van szó. Mikor olvastam, csak folytak a könnyeim. Először azt mondtam, hogy ez nem az én leletem, hogy biztosan összekeverték. Aztán jött az a gondolat, hogy most biztosan meg fogok halni. Majd pedig a kérdés: miért pont én?! Nem hittem el, hogy most, mikor az életem újra rendeződik, a férjemmel újra egymásba szerettünk és tökéletes lett a házasságunk, ez megtörténhet, hogy a boldog életnek hirtelen vége kell, hogy legyen. Az egész betegségemet büntetésnek fogtam fel.

Milyen kezeléseket kaptál?

Szerencsére nagyon jó orvos kezébe kerültem, aki mondta, hogy nem fogok belehalni a mellrákba. Lesz ugyan egy kemény fél évem, de ki lehet jönni belőle. Kemoterápiát, sugárkezelést is kaptam és műtéten is átestem. A családom támogatásával végig tudtam menni az úton, és nem roppantam össze. Mindig csak a holnapot néztem, hogy azon legyünk túl.

Milyen gondolatok kavarogtak benned a betegség alatt?

Soha nem tudtam értékelni, amim van, mindaddig, amíg meg nem tapasztaltam, hogy milyen érzés szembesülni azzal, hogy mindezt egy pillanat alatt elveszíthetem. Természetesnek vesszük, hogy levegőt veszünk, sétálunk, jól érezzük magunkat, pedig nem az. Amikor mindezt nem tehettem meg, rájöttem, hogy milyen sok kincsem van, hogy az életem mennyire, szép és hálásnak kell lennem azért, amim van. Amikor eljött a hála érzése, hogy életben vagyok, és nem is fogok meghalni, akkor kezdtem boldoggá válni. Ma már úgy gondolom, hogy ezt a betegséget azért kaptam, hogy értékeljem az életemet és hogy másoknak is segíthessek.

Mi volt a terápiád? Hogyan tudtad átvészelni ezt az időszakot?

Mindig is nagyon szerettem festeni, viszont rájöttem, hogy akkor szeretek igazán, ha nem a hétköznapi életemet élem. Ha nagy öröm vagy trauma ér. Ilyenkor a túlcsorduló érzelmeimet festem ki, ahogy a betegség alatt is tettem. Amikor festek, megszűnik a külvilág és ez nagyon sokat segített. Megfestettem a gondolataimat, de el is tereltem azokat, miközben alkottam.

Hogyan segítesz a sorstársaidnak?

A kezelések alatt naponta ültem a kórház folyosóján. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy nagyon szeretnek beszélgetni velem a betegek, úgy érezték, hogy jó hallgatóság vagyok. Arra gondoltam, ha már így alakult, kellene kezdeni ezzel valamit. Elvégeztem egy integrált pszichológiai képzést, úgy gondoltam, ha már beszélgetek az emberekkel, akkor legyen mögötte tudás. A betegségem során az interneten keresztül kerültem kapcsolatba a Mellrákfórummal, ahová először érintettként kezdtem járni, később már önkéntesként vettem részt a rendezvényeken, ahol többek között a mell önvizsgálatról és annak fontosságáról beszéltem és beszélek most is. Élharcosa lettem ennek! Igyekszünk a tévhiteket eloszlatni akár a kezeléssel, akár a mammográfiai vizsgálattal kapcsolatban. Ezek mellett pedig friss mellrákos betegekkel is beszélgetünk, segítünk nekik terápia formájában. Ami nagyon fontos, hogy a betegek egy-egy ilyen terápia után továbbra is kapcsolatban maradnak egymással, támogatják egymást, és meg tudják beszélni a problémájukat. Mindemellett pedig a Richter Egészségváros programokon is mindig ott vagyunk a Mellrákfórummal, 90 százalékban én is részt veszek a prevenciós célú előadásokon.

Hogy vagy most?

Boldog vagyok. A férjemmel való kapcsolatom egy csoda, soha ilyen jó még nem volt. Élvezem az élet minden percét, az időt, amit az unokáimmal és a családommal tölthetek. Már tudom, hogy mindenen végig kellett mennem ahhoz, hogy ebben a boldogságban lehessek, ahol most vagyok.

Mit üzensz a nőknek?

Ne folytasson senki struccpolitikát, hogy ez nem az, nem is csomó, nincs is ott semmi. A mellráknál a legfontosabb az idő, nem éri meg várni, vagy elodázni a problémát! Fontos, hogy mihamarabb kiderüljön, ha baj van, ha pedig nincs, akkor megnyugodhassunk. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már olyan típusú mellrákot is meg tudnak gyógyítani, amit korábban nem. Bízni kell a gyógyulásban, merjünk segítséget kérni! A mellrák nem tabu, ezzel foglalkozni kell.

Ha valaki beteg, igenis engedje meg magának, hogy elkeseredjen! Beszélni kell az érzésekről és nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Mindenki sajnálhatja magát, de utána arccal előre kell nézni és csinálni kell!

És ami szintén nagyon fontos, hogy rájöjjünk, lelki oldalról mi okozhatja a betegséget. Ha pedig rájöttünk, merjünk változtatni! Bár nem készítettem statisztikát, de a beszélgetések során sokszor azt tapasztaltam, hogy a mellrákos nők olyan típusúak, akik háttérbe szorítják magukat. Fontos a munka, a család, a háztartás, de magukra semmi idejük nincs. Ezért mindig szánjunk időt magunkra, amelynek legyen része az önvizsgálat és az rendszeres szűrővizsgálat is.