„Élni és nem félni!”

2024.10.09.

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ebből az alkalomból beszélgettünk Balassa Gabriellával, aki miután maga is megküzdött a mellrákkal, a Mellrákfórum Alapítványnál azért dolgozik, hogy minél több emberhez eljuttassa a megelőzés, a szűrővizsgálatok fontosságának üzenetét.Minden tapasztalatával támogatja és segíti a betegséggel küzdőket. Gabi története nagyon inspiráló, mindannyiunkhoz szólnak a tanulságai. Igaz rá az a mondás, hogy van, amikor a rák többet ad, mint amennyit elvesz.

Hogyan kezdődött? Milyen tüneteid voltak?

2011-ben fedeztem fel egy kis, borsószem nagyságú dudort a jobb mellemben, a mellbimbóm környékén. Többször voltam orvosnál, végeztek ultrahang és mammográfiás vizsgálatot is, de nem tudták egyértelműen diagnosztizálni. 2012 nyarán azonban már külső jelei is voltak. A mellbimbóm körül a bőr teljesen kiszáradt, és a mellem úgy fájt azon a részem, mintha be lett volna gyulladva egy tejmirigy. Szeptemberében megtörtént a szövettani mintavétel, és akkorra már egyértelmű volt, hogy az elváltozás rosszindulatú. Októberben került sor a műtétre, levették a jobb mellemet. Utána 6 alkalommal - 3 hetente - kaptam kemoterápiát, majd 25 alkalommal sugárkezelésen estem át. Az egész folyamat a konkrét diagnózistól a műtétig, az aktív kezelések végéig nagyjából 10 hónap volt.

Mi volt az első reakciód, mikor meghallottad: rákos vagy?

Én addigra már biztos voltam benne, hogy mellrákom van, annyira egyértelmű volt, hogy a fájdalom és minden, ami történik, nem egy jó indulatú folyamat. Nem lepődtem meg a diagnózison. Ami inkább elszomorított, hogy emlő-ablatiót (mell eltávolítást) javasoltak. Az orvosom azon gondolkozott, hogy a fiatal korom miatt inkább csak részben távolítaná el a mellem. Én úgy éreztem, az lesz a legjobb megoldás, ha az egészet leveszik, így erre már én kértem.

A környezeted hogyan reagált?

A férjem nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és 27 év után végül elváltunk. A szüleim sem igazán tudtak támogatni. Ez akkor nagyon bántott, de ennyi év távolságból már nincs bennem rossz érzés ezzel kapcsolatban. El kellett fogadnom, hogy a hozzátartozóimnak is nagyon nehéz, mert nem tudnak segíteni, csak tehetetlenül nézhetik, hogy a szerettük szenved a kezelések miatti mellékhatásoktól.

A barátaim próbáltak jó kedvre deríteni, de a gyógyulás hónapjaiban eléggé visszavonultam és tényleg csak magamra fókuszáltam.

A gyerekeimet nagyon megviselte. Végig őszintén kommunikáltam velük, semmit sem titkoltam. Ezt nagyon fontosnak tartom! A gyerekek intelligensek, azzal, hogy sokan nem mondják el, mi a baj, szerintem sokkal rosszabbat tesznek. Ha ők magukban próbálják összerakni a képet, biztos, hogy sokkal rosszabbra gondolnak, mint a valóság. Az is lehet, hogy magukat hibáztatják, és én ezt nem akartam!

A kezelések és a gyógyulási folyamat során mi volt az, ami a legjobban segített neked?

A legjobban a mentális egészségemmel való foglakozás és annak helyreállítása segített, ehhez egy nagyszerű terapeutához jártam. Tudtam, hogy nekem innentől ezzel a betegséggel dolgom van, és hogy segíteni szeretnék a sorstársaimnak. Saját tapasztalatom alapján biztos voltam benne, hogy tenni szeretnék a prevenció népszerűsítése, illetve az információk érthető átadásának, az edukáció területén. A kezeléseim 2013 júniusában fejeződtek be, ősszel pedig elmentem a Rákligához önkéntes képzésre.

Mi volt az, ami egyáltalán nem segített, vagy kifejezetten megnehezítette a gyógyulást?

Nehezen viseltem a „jaj, mi lesz veled, ha nem lesz melled” vagy a „jaj, de rosszul nézel ki, ezt kéne enned…innod…tenned…” vagy „ne foglalkozz már a betegséggel (önkénteskedéssel)” típusú mondatokat. Kimerített, hogy a hozzátartozóimat mindig győzködnöm kellett, hogy jól vagyok, és tudom, hogy mi a jó, és mi nem jó nekem. Tulajdonképpen még én tartottam bennük is a lelket.

Milyen mélypontok voltak a gyógyulás folyamatában? Neked mi segített átlendülni ezen?

A legnehezebb időszakaim a kemoterápiás kezelések után voltak, a mellékhatások nagyon megviseltek és megijesztettek.

Azt akartam, hogy minél inkább a hétköznapi életemet élhessem. Határozottan segített túllépni a nehézségeken, hogy végig dolgoztam, amikor jól voltam. A két gyermekem egyértelműen, bátran és feltétel nélkül végig mellettem volt, ez hihetetlen erőt adott nekem.

Szerinted te miért gyógyultál meg?

Ennek több összetevője lehet. Először is, nem volt betegség tudatom. Tudtam, hogy mellrákom van, de mentálisan arra fókuszáltam, hogy a beteg mellem levették, így már a kezelések csak a gyógyulást szolgálják.

Van az a jól ismert mondás, hogy egy ilyen betegség miatt átértékelődik minden. Ez tényleg így igaz! Onnantól kezdve, hogy elkezdtem gyógyulni, rájöttem, hogy mennyire lényeges, hogy boldog és megalkuvásmentes legyen az életem. Fontossá vált, hogy figyeljek magamra, és ne másnak próbáljak megfelelni. Értékessé váltam magamnak, és ez lett a fő motívuma az életemnek.

Miért érzed fontosnak, hogy nagy nyilvánosság előtt beszélj az utadról?

Teljesértékű életet élek, és a példámmal szeretnék utat mutatni a hasonló cipőben járó nőtársaimnak. Azt vallom, hogy attól, hogy egy nőnek leveszik a fél mellét és nem rekonstruáltatja, még nem dől össze a világ. Nem az dönti el, hogy milyen nő vagy, vagy hogy nő vagy-e egyáltalán, hogy hány melled van. Az élet szépségére belül kell rátalálni!

Mit üzensz a nőknek?

Az elmúlt években lett egy jelszavam: „Élni és nem félni.” Fő üzenetem minden nőnek, hogy legyenek értékesek önmaguknak. Ne más – férj, barát, szülő vagy gyerek- miatt akarjanak bármit tenni, bárhogy, hanem azért, hogy nekik jó legyen. Ha nem tud valaki magának fontos lenni, magát szeretni és elfogadni, akkor hogy várhatja el, hogy más ezt tegye? Hogy tudna engem bárki szeretni fél mellel, ha én nem szeretném magam?

Ragaszkodj hozzá! tanácsok:

• Vigyázz magadra! - A mellek önvizsgálata egy olyan mindenki által megtanulható rutin, amit 20 éves kor felett érdemes rendszeresen elvégezni magadon. Itt olvashatsz részletesen róla, hogyan is kell csinálni: https://mellrakforum.hu/mellek-onvizsgalata/
• Ne félj a szűrésektől! – Ma már lehetőség van arra, hogy ultrahang vizsgálattal is megtekintsék, van-e bármilyen kóros elváltozás a melledben. Amennyiben felmerül a daganat lehetősége, vagy elmúltál 40 éves, ne félj a mammográfiától. Sokkal rosszabb a híre, mint amilyen maga a vizsgálat. A mammográfia a mellek speciális röntgenvizsgálata, mely képes kimutatni akár a fél centiméter átmérőjű, korai daganatos elváltozást is, ami így jó eséllyel kezelhető és meggyógyítható.