A kommunikáció szerepe a tartós párkapcsolatban

2023. 12.06.

Amikor megismerjük egymást és szerelembe esünk, egy nagyon pozitív kapcsolódás alakul ki köztünk. Mivel ilyenkor a másikban elsősorban a jó dolgokat érzékeljük, ez visszatükröződik, és pontosan látszik rajtunk, mind a verbális, mind pedig a nonverbális kommunikációnkon. Csillog a szemünk, teljes odafordulással vagyunk a másik felé, kíváncsiak vagyunk rá. Meghallgatjuk, kérdéseket teszünk fel, figyelmet, pozitív visszajelzéseket adunk a másik számára, amellyel párunk önbecsülését, énképét emeljük, szárnyakat adunk neki. De mit tehetünk azért, hogy a kapcsolatunk hosszú távon is megőrizze a „ragyogást”? Valóban a kommunikáció a kulcsa a kiegyensúlyozott párkapcsolatnak? Cikkünkben erről beszélgettünk Dr. Piczkó Katalinnal, pszichiáterrel, párkapcsolati szakértővel.

Amikor a kapcsolat kezdeti, rózsaszín felhős időszakát követően átlépünk az ún. démonizálás szakaszába, akkor mindez megváltozik, és változás áll be a hétköznapi kommunikációban is. Ilyenkor nem adunk már annyi figyelmet, megszűnik ez a másik felé forduló gyermeki kíváncsiságunk. És mivel a párkapcsolat ezen szakaszában elsősorban a negatív dolgokra fókuszálunk a másikban, a kommunikációnkkal is ezeket emeljük ki. Jellemző ránk és a kulturális mintáinkra is, hogy a közlés módjával a másik énképét, önbecsülését vesszük célba. Ennek gyakori mintázata, hogy negatív jelzőkkel illetjük a másik felet (pl.: Hogy lehetsz ennyire trehány? vagy Nem gondolod, hogy egy kicsit szétszórt vagy?) netán kioktatjuk (Jobban össze kéne szedned magad!), de az is előfordulhat, hogy számonkérünk (Miért nem az történt, amit megbeszéltünk?, Miért nem tudtad kivinni a kukát? stb.).

Tehát, amíg a kapcsolat első szakaszában a kommunikációval is építjük egymást, és inspiráljuk, felemeljük a másikat, addig a „démonizálás” során megjelennek a romboló, lehúzó minták, gyakrabban teszünk szóvá dolgokat, amikkel nem vagyunk elégedettek.

Mi az, ami igazán lehúzó?

Lehúzó a minősítés, az ítélkezés, a számonkérés, a kioktatás, egyes esetekben az összehasonlítgatás másokkal. De romboló hatású lehet a manipulatív kommunikáció, azaz a sértődés, az önsajnálat, a bűntudatkeltés megjelenése is. Vannak párok, akiknél előfordul, hogy 2-3 órán keresztül, sőt akár napokon át nem szólnak egymáshoz ilyenkor. Ezzel a viselkedéssel a sértődött fél megvonja a szeretetét a másiktól, tehát a sértődés tulajdonképpen egy érzelmi zsarolás.

Kettős kommunikáció

Egy párkapcsolatban az is okozhat problémákat, ha kettős kommunikáció jelenik meg, azaz amikor eltér a verbális és a nonverbális kommunikáció. Ilyen lehet például, ha valaki nem tart szemkontaktust, nem fordul oda, nem figyel oda, közben mégis azt mondja a másiknak, hogy persze, figyelek rád!

„Ha eltér a kétféle kommunikáció, azzal nehéz mit kezdeni. Nehéz a másik számára úgy visszajelezni, hogy befogadó legyen rá, és általában nem is vesszük észre, hogy mi történik. Sokszor csak utólag esik le a tantusz, és később érzékeljük, hogy mi is az, ami rosszul esett az adott pillanatban” – mondta dr. Piczkó Katalin.

A kettős kommunikációra az a jellemző, hogy inkább a kommunikáció módját érzékeljük. Tehát nem az számít, hogy mit mond a másik, hanem az, hogyan mondja, és általában erre is reagálunk. Ez a hogyan pedig főleg a nonverbális kommunikációból származik, azaz olyan apróságokon múlik, mint hogy tart-e valaki szemkontaktust, a testével odafordul-e a másik felé beszéd közben, milyenek a gesztusai, milyen a hanglejtése. Ha például egy kérdés végén felviszem a hangsúlyt az számonkérővé teszi a tartalmat.

Miről beszélgetünk, azaz a kommunikációs lift

A párkapcsolaton belül a kommunikáció szempontjából az egyik legfontosabb dolog, hogy miről beszélünk, beszélgetünk. A közlés tartalma szerint lehetnek felületesebbek és személyesebbek is ezek a témák, amiket egy ún. kommunikációs liftbe sorolhatunk.

A kommunikációs liftben legfelül a klisék vannak. Ebbe a rétegbe olyan témák tartoznak, melyekről bárkivel tudunk beszélni, akár egy idegennel a buszmegállóban is, ilyen például az időjárás.

A klisék alatt a tények találhatók, ezek teljesen objektív közlések, például, hogy mikorra kell menni a gyerekekért az iskolába, vagy mi lesz az ebéd. A tények szintjén sok pár kommunikál egymással, de az nem azt jelenti, hogy valódi, mélyebb intimitást jelentő beszélgetések is folynak köztük.

A tények rétegét a vélemények követik. A véleménynek már van szubjektív tartalma, jobban szól rólam, mint a másikról. A vélemények közlése nagyon sok ütközést generálhat a partnerek között, hiszen nem ugyanazokat a dolgokat látjuk, nem ugyanúgy gondolkodunk. A kommunikáció mindhárom eddig felsorolt szintje valójában a külvilágról szól, és nagyon a fejünkben, magunkba merülve vagyunk ezek megfogalmazásakor.

A kommunikációs liftben ezután következnek az érzéseink, majd a szükségleteink, utána a vágyaink, a hitek, végül pedig az értékek. Ezek azok a rétegek, amelyekről hogyha beszélünk, akkor jobban megjelenik a szívünk és az intimitás a beszélgetésben.

„Gyakran tapasztalom, hogy egy pár projektszervező teammé válik, a felső szinteken érintkezik, ott nagyon jól működnek együtt, szövetségben vannak, viszont, ha a mélyebb szintek hiányoznak, mégis hiányérzet van egy kapcsolatban az intimitás megélésével szemben” – tette hozzá a szakértő.

Miként beszélünk

Nagyon fontos tehát, hogy miről beszélünk, és az is, hogy miként tesszük azt. Hogyan fogalmazom meg például, ha valamivel nem értek egyet, hogy ne bántsam meg azzal a másikat.

Az erőszakmentes kommunikáció elvét Marshall Rosenberg dolgozta ki, az úgynevezett sakálnyelv ellenében.

Míg a sakálnyelvre az a jellemző, hogy minősítő, ítélkező, számonkérő és kioktató, az erőszakmentes kommunikáció lényege, hogy tényeket, megfogható dolgokat közöl a beszélő fél és a saját szükségleteit, érzéseit kommunikálja, a másik minősítése nélkül.

Ahelyett tehát, hogy a hazaérkezést követően rögtön letámadjuk a másikat, hogy „már megint a szoba közepén hagytad a koszos ruhákat”, a saját érzéseinkről beszéljünk, például: „Tegnap takarítottam és zavar, hogy a szoba közepén vannak a ruháid, kérlek pakold el!”.

Az erőszakmentes kommunikáció hatékonysága fokozható is, ha a beszélő fél a saját szempontjainak megfogalmazása előtt a másik mellé áll. – "Tudom, hogy sokat dolgoztál és fáradt vagy, ugyanakkor engem zavarnak a koszos ruhák, fontos számomra a rend. Kérlek, legközelebb tedd be őket a szennyestartóba.”

Ha empátiával vagy a másik elismerésével kezdjük, vagyis én meghallom az ő szempontjait, akkor ő is nagyobb eséllyel hallja meg a mi szempontunkat.

„Az erőszakmentes kommunikáció egy idealizált nyelvezet, amit folyamatosan gyakorolnunk szükséges. Stresszhelyzetben teljesen természetes, hogy nehéz ezt megőrizni, és sokszor csak utólag jut eszünkbe, hogy mire lett volna érdemes jobban odafigyelnünk, máshogy megfogalmaznunk. Ennek a nyelvnek a tanulása, gyakorlása egy életre szóló program valamennyiünknél” – tette hozzá dr. Piczkó Katalin.

Ragaszkodj hozzá! tippek

Beszélgessetek minél többet! – A kommunikáció nagyon fontos, hiszen csak a segítségével tudjátok megosztani egymással az örömeiteket, megbeszélni, hogy mi az, ami bánt titeket, vagy úgy általában minden fontos és kevésbé fontos dolgot. Szánjatok rá mindig időt, hogy meghallgassátok a másikat!

A minőség a kommunikációban is nagyon fontos! – Ha odafigyelsz a másikra, az a kommunikációdban is megmutatkozik. Ha beszél hozzád, nézz a szemébe, kérdezz vissza, és reagálj arra, amit mond. Törekedj arra, hogy a mondandódat úgy fogalmazd meg, hogy a másikat ne bántsd meg vele. Hidd el, hamarabb célt érsz vele!

Tanuljunk meg bocsánatot kérni! - Nem mindig sikerül erőszakmentesen kommunikálni, pláne stresszhelyzetben, de fontos, hogy ilyenkor belássuk, ha rosszul fogalmaztunk, és tudjunk bocsánatot kérni a másiktól.

Könyvajánló:

• Vera F. Birkenbihl: Kommunikációs gyakorlatok
• Esther Perel: Affér
• Dr. Piczkó Katalin_ Szeretetkert/ Milyen jövő vár a párkapcsolatunkra?

Document ID: KEDP/DAE947, Lezárás dátuma: 2023.11.09.