Párkapcsolat az idő tengelyén
2023. 11. 08.
Aki már hosszabb ideje él párkapcsolatban, az biztosan tapasztalta, hogy a kapcsolatnak különböző szakaszai vannak. Az elején ki sem látunk a rózsaszín köd mögül, később viszont pont ellenkezőleg, olyan tulajdonságait fedezzük fel a párunknak, amelyek eddig nem is léteztek – vagy inkább csak nem vettük észre –, majd a mélységek és magasságok után megnyugszunk és elérkezhetünk a kiegyensúlyozott párkapcsolat szakaszához. De miért történik mindez és pontosan mi jellemzi az egyes fázisokat? Dr. Piczkó Katalin, pszichiáter, párkapcsolati szakértő segítségével körbejárjuk a témát és igyekszünk válaszokat adni a kérdésekre mindazoknak, akik tartós kapcsolatban élnek és azoknak is, akik még csak most keresik az igazit.
1. Idealizáció fázisa
Amikor két ember találkozik és szerelmesek lesznek egymásba, az egy nagyon pozitív érzelmi fázis. Ez az idealizáció fázisa, amely általában 1,5 - 2 évig tart, de különböző a mértéke. Ez a szakasz egy megváltozott tudatállapot, és egy hormonális változás is egyben. Ebben az érzelmileg felfokozott állapotban több endorfin szaporodik fel, de akár a szervezet adrenalin szintje is megváltozhat. Megnyílnak az énhatárok, mindenféle szempontból befogadóvá válunk. Ilyenkor jellemző, hogy nem látjuk reálisan a másikat - azokat a dolgokat, tulajdonságokat, amelyek számunkra fontosak vagy szimpatikusak eltúlozzuk, felnagyítjuk, és olyan dolgokat is belevetítünk a párunkba saját magunkból, amelyek inkább önmagunkra jellemzőek. A zavaró dolgokat pedig nem vesszük észre, nem mérjük fel a jelentőségüket, hajlamosak vagyunk szőnyeg alá söpörni azokat. „A szerelemben nem a másikba vagyunk szerelmesek, hanem a saját belső ideáljainkba, amit belevetítünk, rávetítünk a másikra” – magyarázta dr. Piczkó Katalin.
2. Démonizálás fázisa
Míg a kapcsolat elején, az idealizálás fázisában a hasonlóságok voltak fontosak és úgy éreztük, szinte kimondjuk egymás szavait és gondolatait, az összeköltözést, együttélést követően felszínre törnek a különbözőségek is. Ez a démonizálás szakasza, amikor azok a dolgok, amelyeket eddig a szőnyeg alá söpörtünk és elbagatellizáltunk, egyre jobban elkezdenek zavarni a másikban. Feltűnik például, hogy a kedvesünk másképp képzeli a rendet, más mintákat hozott otthonról, más az értékrendje, más típusú személyiség, mások a szokásai, vagy éppen a szükségletek közti prioritásai. Máshogy szeretné tölteni a szabadidejét, más elveket vall a gyereknevelésről. Ilyenkor elsősorban a különbözőségekre fókuszálunk, felnagyítjuk a negatív dolgokat (ahogy az előző szakaszban a pozitívumokat). Ebben a szakaszban is megjelenik a projekció, azaz belevetítünk a másikba olyan tulajdonságokat, amik inkább bennünk vannak, de nem tudatosak, csupán azt vesszük észre, hogy zavaróvá válnak. Azokat a dolgokat pedig, amelyek nem illeszkednek az énképünkhöz, inkább elnyomjuk, elfojtjuk magunkban. Ebben a szakaszban az, hogy mennyire tudjuk elfogadni a másik működését, attól függ, hogy magunkat mennyire fogadjuk el. „Kapcsolataink minősége ugyanis egyenes arányban van azzal, hogy önmagunkkal milyen viszonyban vagyunk”. Ha valami nagyon zavar a másikban, az valójában rólunk szól.
A démonizálás fázisában jellemzően rengeteg a párok közti konfliktus. A kapcsolat tartóssága és a hosszútávú, kiegyensúlyozott együttélés szempontjából a legnagyobb és legfontosabb kérdés azonban az, hogy ezeket a konfliktusokat hogyan kezeljük. Meg tudjuk-e beszélni a problémákat, vagy újra és újra belemegyünk olyan vitákba, ahol sérüléseket okozunk egymásnak. Tehát nemcsak az számít, hogy a konfliktus miből adódik, hanem az is, hogy ezekkel mit tudunk kezdeni. Vannak bizonyos általános minták, amelyeket ilyenkor követni szoktunk. Az alap reakció lehet egy ilyen helyzetben, amikor lefagyunk és nem tudunk válaszolni, de az is előfordulhat, hogy felvesszük a harcot, erőszakosak leszünk, odamondogatunk, kritizálunk, és lehet olyan is, amikor inkább belemegyünk a túlalkalmazkodásba és a szőnyeg alá söprésbe. Igazából egyik megoldás sem jó, mindegyik tovább rombolhatja a kapcsolatot, falakat emelhet és távolságot teremthet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy valóban megoldjuk ezeket a konfliktusokat, meg tudjuk beszélni a problémákat, hogy ne menjünk bele újra és újra olyan mérgező helyzetekbe, ahol sérüléseket okozhatunk a másiknak.
3. Realitás szakasza
Optimális esetben, ha ezekkel a nehézségekkel megküzdünk, ha meg tudjuk beszélni, ki mit érzett, mi volt és mi lenne a fontos egy adott helyzetben, akkor előbb-utóbb tanulhatunk a konfliktusokból és át tudnunk térni a kapcsolat 3. szakaszába. Ebben a kapcsolati fázisban elkezdjük reálisan látni a másikat, érzékeljük, hogy mi zavar, mi az, ami nagyon más és mi az, amit mi szeretnénk, de ezzel együtt már látjuk a pozitívumokat is, a jót és a rosszat együttesen. Hogy hosszú és kiegyensúlyozott maradjon a kapcsolatunk, nagyon fontos a tűz fenntartása, a változatosság, a „mi” idő (főként a gyermekek születése után). Észre kell vennünk, amikor egy kapcsolat projekttervező teammé válik, ami, bár szintén fontos, nem szabad, hogy csak erről szóljanak a mindennapok. Legyen közös téma, ebben a témában pedig kapcsolódás.
„Vannak bizonyos dolgok, amelyek rossz hatással lehetnek a párkapcsolatunkra. Ilyen például a konfliktushelyzet, a robbanások, de a távolságtartás, eltávolodás, sőt az intimitás hiánya is mérgező lehet. Nagyon fontos, hogy beszélgessünk, kiben mi zajlik, de emellett olykor jó együtt, csendben is lenni. Ha az alapvető szükségleteink, így a bizalom, támogatás, elfogadás, őszinteség, biztonság kölcsönösen kielégülnek, akkor elmondhatjuk, hogy jó és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Ezért érdemes nemcsak a párunktól, de olykor önmagunktól is megkérdezni, hogy elégedett vagyok-e” – tette hozzá dr. Piczkó Katalin.
Az interjú során készített további cikkek az alábbi linkekre kattintva olvashatók:
https://ragaszkodjhozza.hu/fogantatas/hatarok-a-pa...
https://ragaszkodjhozza.hu/fogantatas/hasonlosagok...
https://ragaszkodjhozza.hu/fogantatas/mit-jelent-a...
https://ragaszkodjhozza.hu/fogantatas/a-kommunikac...
Document ID: KEDP/DAE77V, Lezárás dátuma: 2023.10.02.