#Méhnyakrák, amit túl lehet élni - Egy betegség a túlélő szemével
2021. április 21.
Második gyermeke születése után Tóth Icó egyik pillanatról a másikra a mennyország helyett a pokolban érezte magát, és ha nincs egy tájékozott védőnő, akkor sosem derül ki, hogy rosszindulatú daganatos betegséggel küzd. A Mályvavirág Alapítvány elnökeként, méhnyakrák túlélőként ma már ő segít másokon. Olvassátok el a vele készült tanulságos beszélgetést!
Hogyan derült ki a betegség?
2011-ben, a második kislányom születése után hat héttel sem múltak el a kellemetlen tünetek, nem állt el a vérzés, erős alhasi fájdalmaim voltak, elnehezült hüvelyi érzést tapasztaltam. Mivel mindkét kislányom császármetszéssel hoztam világra, volt már viszonyítási alapom, másrészt a női megérzésem is azt mondta, valami nincs rendben. Emlékszem, akkoriban mennyit sírtam, az anyukám és a férjem azonban igyekeztek nyugtatni, minden rendben van, csak a hormonok okolhatóak ezért az állapotért. A védőnő volt az első, aki megkérdezte, hallottam-e már a méhnyakrákról és annak rákmegelőző állapotáról, majd elmondta, mit tehetek ebben a helyzetben. Arra kért, ne hagyjam annyiban, járjak utána a tüneteimnek. A nőgyógyászom a hathetes kontrollon augusztusban levett egy cytológiát, de ekkor már jelezte, lát némi elváltozást. Miután a rákszűrésem eredménye negatív lett, mind egy kicsit megnyugodtunk, hogy nagyon nagy baj nem lehet, de a tünetek továbbra sem múltak el. November végén az orvosom befektetett a kórházba, hogy elvégezzen egy konizációt (sebészeti beavatkozás, amely során kúp alakú szövetdarabot távolítanak el a méhnyakból és a méhnyak csatornájából szövettani vizsgálat céljából – a szerk.), amire végül nem került sor, mert a vett mintából kiderült, nagy a baj. A CT végül egy négy centiméteres daganatot talált a méhnyakon, amit a szövettan is visszaigazolt.
Tóth Icó
Fotó: Tokaji Balázs
Kaptál tájékoztatást arról, hogyan lehetséges, hogy a rákszűrésed eredménye negatív volt, miközben már egy daganattal küzdött a szervezeted?
Sajnos, bár ezt akkoriban még nem tudtam, a cytológia tévedhet 70-30 százalékban. Fontos, hogy minden nő eljárjon rendszeresen szűrésre, 70 százaléknak megmenti az életét, de előfordul, hogy további vizsgálatokkal lehet biztosra menni. Reméljük, hogy a következő években sikerül elérni, hogy HPV alapú szűrés legyen az elsődleges, államilag támogatott szűrőmódszer.
Megrázó lehetett a diagnózissal szembesülni.
Fontos, hogy megfelelő szakemberhez jusson el a páciens, hiszen nem mindegy, ki, milyen daganatot műt. Szerencsére a nőgyógyászom azonnal ajánlott egy nőgyógyász daganatsebészt, aki nemcsak elmondta, amit a betegségről, az előttem álló műtétről, kezelésekről kell tudnom, hanem felkészített lelkileg is, hogy nemcsak nekem, hanem neki is megterhelő lesz ez a folyamat. Harmincas éveim elején jártam, én pedig hirtelen azzal szembesültem, hogy a terápia után mindent újra kell majd tanuljak. Sokk hatása alá kerültem, rám szakadt a világ. Amikor elhagytuk a rendelőt, a férjemmel együtt sírtunk, hogy mi vár ránk. Anyukámnak sikerült visszarángatni ebből a sokkból, aki azt mondta, a műtét a legkevesebb, hogy életben maradjak! Igyekeztem minden erőmet arra összpontosítani, hogy meggyógyuljak. Sok holtpont volt, hazudnék, ha ezt tagadnám.
Milyen kezelések vártak rád?
Azt hittem, a műtét után azonnal jön a gyógyulás és csak az a dolgom, hogy erősödjek. Az operáció után azonban komplikációk léptek fel, két hétig még nem hagyhattam el a kórházat, és ekkor derült ki, hogy nyirokcsomó áttétem is van. Nagyjából négy hónapig minden nap sugárkezelést kaptam és hetente egyszer kemoterápián vettem részt.
Mi segített abban, hogy túléld a megpróbáltatásokat?
A családom mellett az tartotta bennem a lelket, hogy naplót vezettem. Teljesen magamba zárkóztam. Másrészt igyekeztem nagyon türelmes lenni a testemmel és a lelkemmel is, és folyamatosan azt mondogattam, nem várhatom el, hogy egy ilyen kezelés után két nap múlva minden ugyanúgy működjön, ahogy korábban. A kezelések befejezése után tudott a testem és a lelkem is erősödni. Szerettem volna odaadni a könyvem egy segítő szervezetnek, hátha másoknak segíthetek a betegségemmel és a tapasztalásaimmal, de nem volt olyan betegszervezet, amely kifejezetten méhnyakrákkal foglalkozott volna. A könyvbemutatómon nagyon sok sorstárs keresett meg, tulajdonképp ekkor fogalmazódott meg a Mályvavirág Alapítvány létrehozása. 2013 óta igyekszünk mindenben segíteni, amire egy betegnek szüksége lehet. Nemcsak a prevencióra hívjuk fel a figyelmet, hanem menedzseljük a betegutakat, segítünk orvos- és intézmény megtalálásában, irányításban, sorstársakkal összekötésben, nemcsak a betegeknek, hanem a családtagoknak is segítünk. Emellett odafigyelünk a fizikai és a mentális rehabilitációra, ebben szakorvos, pszichológus, gyógytornász és dietetikus is segít. Már 18 ponton vagyunk elérhetőek országszerte (Mályvavirág Pontok), és nemcsak méhnyakrákkal, hanem az összes nőgyógyászati daganat, így a méhtest-, petefészek-, szeméremtest és hüvelyrák esetében is igyekszünk minél nagyobb tudásanyagot átadni az érintetteknek.
Mikor volt, hogy fellélegeztél a saját betegséged kapcsán? Ha egyáltalán ez megtörtént.
Az első MR vizsgálat után, amikor a radiológus azt mondta, ez „királylányos”, egy kicsit fellélegeztem. Ugyanakkor az alapítványi munkám során sok szenvedést, halált éltem már meg az elmúlt évek során. Az elején még nagyon magamra vettem ezeket a nehéz sorsokat, ma már igyekszem sokkal jobban arra koncentrálni, hogy miképpen lehet a fantasztikus munkatársaimmal együtt segíteni ebben a harcban. A mályvavirág jól jelképezi ezt a missziót: a nők kitartóak, erősek és szépek, de olykor a mi „szirmaink” is megsérülnek. De ahogy a virágok is képesek megújulni, a nők is képesek visszanyerni erejüket. Fontos azonban, hogy ne hagyjuk magunkat, menjünk a lehetőségek után, ne féljünk kérdezni, a mi életünkért mi vagyunk a felelősek.
További információk:
+ Ragaszkodj hozzá! tipp
Csak egyetérteni tudunk a Mályvavirág Alapítvány missziójával, és nem győzzük hangsúlyozni annak fontosságát, miszerint mennyire fontos, hogy a hölgyek tudatosan éljék mindennapjaikat – azonban ne csak a család és karrier terén, hanem a női egészségmegőrzés terén is.