Hogyan befolyásolja a fogantatást a mióma?

2021.11.22.

Sokan megijednek, amikor az orvos elmondja nekik, miómájuk van, amely a méh jóindulatú izomdaganata. Bár viszonylag gyakori elváltozás a nők körében, mégis keveset tudunk róla és a lehetséges kezelési módjairól. Hogy minden esetben szükséges-e vele foglalkozni és hogyan befolyásolja a fogantatást, abban Dr. Babay Lilla szülész-nőgyógyász segít tájékozódni.

Sokakat érint, mégis keveset tudunk a miómáról. Melyek a legfontosabb tudnivalók?

A mióma a méh jóindulatú izomdaganata, amely viszonylag gyakori a fiatal nők körében. A gyermekvállalási korban, tehát a 25 és 44 éves kor közötti nők csaknem 30 százaléka rendelkezik miómagöbökkel, míg ennek valószínűsége a menopauzához közeledve akár 50-60 százalékra is nőhet. Ebből arra következtethetünk, hogy rendkívül sok nőt érint a terhesség alatti miómák kérdése is. A miómák változó mennyiségben, méretben és helyen fordulhatnak elő, és ennek megfelelően sokféle tünetet okozhatnak.

Hogyan befolyásolhatja a mióma a fogantatást?

Összességben elmondhatjuk, hogy a terhességet változó mértékben befolyásolhatják: a panaszmentességtől egészen a súlyos terhességi komplikációkig sok mindent okozhatnak. Hogy erre a kérdésre pontos választ adhassunk, fontos megértenünk, hogy nem minden mióma egyforma: az izomgöbök változatos méretűek, hiszen fél centiméterestől több tíz centiméter terjedésűek és elhelyezkedésűek lehetnek. Vannak, amelyek a méh külső falán helyezkednek el, és a hasüreg felé növekednek; vannak, amelyek a méh izmos falában növekszenek, ezáltal a hasüreg és a méhüreg felé is terjeszkedhetnek; míg számos esetben a mióma a méhnyálkahártya alatt képződik, így a méhüreg felé terjeszkedik. Általánosságban elmondható, hogy a méhüreg felé növekvő, méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő göbök a terhesség beágyazódását akadályozhatják, vagy vetélést idézhetnek elő, míg a hasüreg felé növekvő, nem nagy méretű, öt centiméter alatti miómák általában nem befolyásolják hátrányosan a gyermekáldást.

Mi történik a várandósság alatt a miómákkal?

A miómák mintegy kétharmada terhesség alatt nem változik, vagy akár méretcsökkenést is mutathat, míg egyharmaduk a terhesség első feléig, vagyis nagyjából a 20. hétig növekedhet. Mindez a terhesség kezdeti időszakában jelentkező ösztrogén emelkedéssel magyarázható. A miómával rendelkező kismamák 10-30 százaléka tapasztalhat komplikációkat a terhesség során. A leggyakoribb panasz a nagy méretű, öt centiméternél nagyobb miómák esetén az alhasi fájdalom, amely inkább a terhesség későbbi időszakában jelentkezhet. A nagyméretű miómagöbök, helyfoglaló hatásuk miatt okozhatnak visszamaradást a növekedésben a magzatnál, míg a rossz helyen lévő miómák a méhlepény idő előtti leválását, és ezáltal szülészeti vészhelyzetet eredményezhetnek. Emellett a méhüreget torzító elváltozások akadályozhatják a baba befordulását, ezáltal haránt- vagy medencevégű fekvést okozhatnak, míg a méhnyakban vagy akörül elhelyezkedő izomdaganatok szülési akadályt képezve a császármetszés gyakoriságának emelkedését idézhetik elő. A nők nagyobb része azonban nem tapasztal semmilyen nehézséget a teherbe esés kapcsán, terhességi komplikációja sincs, azonban nem árt az óvatosság.

Mit tegyenek azok a nők, akik babát terveznek és miómájuk van?

Amikor úgy érzik, elérkezett az idő a gyermekáldásra, keressék fel nőgyógyászukat, hogy pontosan megállapíthassák a miómák számát, méretét és elhelyezkedését. Érdemes hüvelyi ultrahang vizsgálatot követően a kezelőorvossal konzultálni, hogy van-e szükség a miómák terhesség előtti kezelésére vagy eltávolítására; esetleges terhesség esetén gyakoribb kontrollra. A terhesség alatt a miómák ugyanis már nagyon nehézkesen kezelhetőek. Gyógyszeres kezelést ekkor a baba védelmében nem rendelünk el, míg műtéti megoldás a méh növekedése és fokozódó vérellátása miatt nem szerencsés. Előfordulhat, hogy a nőgyógyász műtéti miómagöb eltávolítást, izomgöb méretcsökkentő gyógyszeres kezelést, vagy a miómát tápláló erek mesterséges elzárását létrehozó radiológiai beavatkozást javasol majd. Amennyiben a szakember zöld utat ad a babavárásra, felhívja figyelmünket a veszélyt jelző tünetekre és meghatározza a szükséges kontrollok időpontját.

Mit tegyenek azok, akik nem tudnak róla, hogy lenne miómájuk?

A mióma általában nem okoz tüneteket, azonban bizonyos panaszok utalhatnak rá, hogy érintettek lehetünk a betegségben. Ha menstruációs vérzés nagyon erős, fájdalmas vagy elhúzódik; ha kismedencei nyomást érzünk, székrekedéstől, gyakori vizeletürítési ingertől vagy éppen nehezített vizeletürítéstől szenvedünk; ha a szexuális élet kellemetlen, esetleg fájdalmas vagy ha közeli hozzátartozó (nagymama, anya, lánytestvér) miómájáról van tudomás, akkor ezek a jelek gyanakodásra adnak okot. Egy nőgyógyászati szűrővizsgálat segíthet a diagnosztikában, amelyet egyébként is javasolt évente egyszer beiktatni az életünkbe.