„Sose hagyom, hogy a betegség irányítsa az életem” – Egy sportoló vallomása az endometriózisról

2021. február 10.

Fehér Andrea, a Richter Főnix közösség tagja, hosszú évek szenvedése után döntött úgy, hogy nem hagyja magát és sporttal próbálja enyhíteni a mindennapjait megnehezítő endometriózis tüneteit. Tavaly pedig egy csodálatos kisfiúnak adott életet! Olvassátok el a vele készült inspiráló interjút!

Andreát nagyon fiatalon diagnosztizálták endometriózissal, mely egész életét végigkíséri, ám ő úgy döntött, nem hajlandó mindent ennek alárendelni. Ahelyett, hogy elmerült volna a betegségben, cselekedett: miután felépült műtétéből, sportolni kezdett. A sport ráadásul elhozta számára a szerelmet, a szerelem és a kitartás pedig sikerre vezette. Andrea titka, hogy önsajnálat helyett hitt önmagában és nem hagyta, hogy a betegség uralja őt, ő akarta uralni azt. Sikerült, Andrea elismert légtornász és boldog édesanya.

Hogyan és mikor kezdődött küzdelmed az endometriózissal?

Az első menstruációm óta vannak erős fájdalmaim. Az első két napon sokszor iskolába sem tudtam menni, amikor pedig elkezdtem dolgozni, akkor sokáig a munkahelyemről is hiányoznom kellett ezeken a napokon.

Mikor kezdtél el sportolni? Hogyan kapott szerepet az életedben?

Miután a bélszakaszra is átterjedt a betegségem, és átestem az első műtéten, teljes életmódváltásra volt szükségem. Nagyjából öt évig egyáltalán nem sportolhattam. Amikor viszont felgyógyultam, az orvosom azt tanácsolta, kezdjek sportolni. Ez sokat segített.

Milyenek voltak az első tapasztalatok?

Az elején majdnem feladtam. Az első néhány hónap nagyon kemény volt, mert nem volt sikerélményem. Évekig nem csinálhattam semmit, nulla erőnléttel kezdtem bele. De a barátaim támogattak, hogy ne hagyjam abba. Amikor pár hónap után megvolt az első sikerélmény, az még jobban motivált, hogy folytassam. Ahogy elkezdtem erősödni, a hasfalam is erősödött és észrevettem, hogy egyre jobban bírom a napi fájdalmakat, és most már szinte fájdalom nélkül telnek a hetek, hónapok.

Megérkezett az életedbe a szerelem is…

Igen, a férjemmel gyakorlatilag a karikán ismerkedtünk meg. 2015 novemberében úgy döntöttünk, hogy elindulunk az országos légtáncversenyen, ahol végül aranyérmet szereztünk. Ahogy egyre ügyesebbek, erősebbek lettünk, a kapcsolatunk is úgy vált egyre szilárdabbá.

Mit tanácsolsz az endometriózissal küzdő nők számára?

Ne adják fel! Nagyon régen eldöntöttem, még mielőtt elkezdhettem sportolni, hogy soha nem fogom engedni, hogy a betegség uraljon engem, hanem én akarom őt uralni. Hiába gyógyíthatatlan jelen pillanatban, hiszem, hogy egyszer mindannyian ki fogunk gyógyulni belőle.

És hogy ne adják fel gyermekvállalási terveiket sem…

Teó születése után nagyon megváltozott az életünk. Az első pár hónapban féltünk, hogy fogunk tudni jó és felelős szülők lenni. Mivel két hónappal korábban született, nagyon sokat aggódtunk és féltettük, de ahogy teltek a hetek, hónapok, mi is beletanultunk a szülői szerepbe, és már tudjuk, hogy együtt (most már hárman) mindenre képesek vagyunk és a szerelmünk, a családunk sokkal erősebb, mint hittük!!!! Az endometriózis Teó születésekor nem volt jelen a testemben! :) Azóta a vírushelyzet miatt nem tudtam visszamenni az orvosomhoz, de bízunk benne, hogy örökre elbúcsúztunk az endótól!!!

Mi is az az endometriózis? Korábbi írásunkból megtudhatod. Az Andreával készült videót alább meg is nézhetitek, a terhessége kapcsán készült részletesebb interjút pedig ide kattintva olvashatjátok.